Nem teljesen hiányoznak. Az a helyzet, hogy vannak olyan interjúalanyok, akiknél előzetesen azt reméltem, hogy beszélnek majd a saját függőségükről, de végül hallgattak róla. Elfogadtuk a döntésüket.
Kiknek szól az Utak az erdőben? Milyen olvasóközönségre számít?
Amikor az egészet kitaláltuk, arra gondoltunk, hogy az ügyfeleinket vigyük közelebb azokhoz, akik vagy semmit nem tudnak a hajléktalanságról, vagy csak a sztereotípiákat ismerik. Szeretnénk, ha minél több középiskolás, egyetemista elolvasná. Abban is reménykedem, hogy talán eljuthat a politikai döntéshozókhoz is. Persze őket csak akkor fogja érdekelni, ha a hajléktalanokkal kapcsolatos közgondolkodás megváltozik. Ehhez a változáshoz biztosan segítséget nyújthat ez a könyv.”