Grétáink a kánikulában

„Bár a Gréták nem hisznek a tényalapú tanításban, az elemi matematikai ismereteket remélhetőleg sikerült a fejükbe plántálni, bármilyen intézménybe járnak is, így azt tudniuk kell, hogy a huszonöt kevesebb, mint a harminc. Vagyis annak sulykolása, hogy a törvény »ellehetetleníti« az alternatív oktatást, egyszerű rémhírterjesztés, forradalmi alapnak pedig ugyancsak gyengécske.

A másik vád a módosításcsomaggal kapcsolatban, hogy minden hatéves kisgyermeket iskolába kényszerítenek majd, gyakorlatilag kitépve őket szüleik ölelő karjaiból, az anyai sikolyok és az óvónők könyörgése ellenére. Hiába erősítette meg már többször az oktatásirányítás – és nem mellesleg a Waldorf Szövetség is –, hogy a szigorítások nem korlátozzák érdemben a szülők jogait. Az iskolaérettségről pedig nem egy »arctalan bürokratikus szerv« fog dönteni, hanem szakmai szervezet, és a döntésbe természetesen épp úgy bevonják majd a szülőket és az adott gyereket jól ismerő óvónőket is, mint eddig. Némi szigorításra azért van szükség, mert országszerte nagyon eltérő gyakorlatok alakultak ki, és a visszajelzések szerint sok óvodást indokolatlanul tartottak vissza egy vagy akár két évig is.

A módosított törvény mindemellett lehetővé teszi, hogy szeptembertől a köznevelési intézmények vezetői pluszbérpótlékot és ösztönzési keresetkiegészítést kapjanak, a többletfeladatokat teljesítő tanárok pedig céljuttatást. Tehát a tiltakozó ellenzék, a »civilek« és a Gréták – noha fizetésemelést követelnek a tanároknak – tulajdonképpen azon munkálkodnak, hogy az iskolaigazgatók, pedagógusok ne juthassanak pluszkeresethez.

A másik lehetőség, hogy valójában nem is olvasták a jogszabályt. Ez a valószínűbb, mivel egy ilyen dokumentumban viszonylag sok a tényanyag, amely ellen ők ádázul harcolnak.”