Közidomítás

„Voltak szakemberek, akik 2016-2018 között abban reménykedtek, már beérett az a trágyadomb, amit a NER az oktatásban termelt. Ma már tudjuk: hiába szúrja a szag egyre többünk orrát, az érési folyamat még tart. Nem jutottunk még el oda, ahova a kádári diktatúra 1985-ben – szó sincs arról, hogy a „békesség kedvéért” újból erőre kapjon például az iskolai autonómia. Ellenkezőleg, fogalmunk sincs arról, mit hoz majd a sötétség takarójába burkolt új Nemzeti alaptanterv. Nem tudjuk biztosan, milyen jövő vár a közoktatásból kiszakítani tervezett szakképzésre vagy a kormány innovációs törekvéseinek szolgálatába állított egyetemekre.

Az biztos, hogy a most induló tanévben sem lehet nyugalomra számítani. De biztos az is: az oktatási rendszer sem idén, sem jövőre nem fog összeomlani. Jöhet bármennyi Hoffmann Rózsa, Czunyiné, Balog Zoltán vagy Kásler Miklós, mindig lesz elegendő tanár, akik mindent megtesznek azért, hogy a felszínen tartsák a léket kapott hajót is. Ezt egyesek hódolásnak, mások elhivatottságnak nevezik; biztosan van benne ez is, az is. Abból a szempontból teljesen mindegy, hogy a hatalom ezt is, azt is kihasználja.

Mondom, nem tartunk még 1985-nél. A hétvégi diáktüntetés egyik pedagógus felszólalójának szavaival élve: jelenleg 1984-et írunk. Ez egyrészt elkeserítő, hiszen épp a saját bőrünkön tapasztaljuk Orwell disztópiáját. Másrészt reménykeltő: talán már nem kell sokat várni, hogy elérkezzen 1985. Onnantól pedig egyenes az út a következő rendszerváltásig.”