Nem ez a jogegyenlőség útja

„Rendkívül visszataszítónak találom azt, ahogy Ország Viktor stratégiai partNERe, a túlóratörvény haszonélvezője, a világ egyik legnagyobb környezetszennyezője és kulturális megrontója szemérmetlenül meglovagolja a melegek iránti rokonszenvet és ellenszenvet, hogy a pusztító identitáspolitikában rejlő társadalmi energiákat saját marketingerőműveibe hajtsa. Nem ez a jogegyenlőség útja: multinacionális részvénytársaságok reklámkampányainak ünneplése meg a politikusok körében előadott Pride-szerű bulik legfeljebb arra jók, hogy a melegek közössége a politikai aktivizmus és az emberi jogi érdekérvényesítés munkáját megússza. Tőkés társaságok még soha egyetlen embernek egyetlen jogot nem harcoltak ki, és erre a jövőben sem érdemes számítani.

Azzal pedig, hogy a Coca-Cola pár nap elteltével visszavonta plakátjait, a lehető legtöbbet ártott annak az ügynek, melynek szolgálatát hazug marketingüzenetével demonstrálni próbálta. E hirdetések látványának egyetlen haszna az lett volna, hogy a budapesti heterók picit hozzászoknak a csókolózó férfiak látványához. A plakátok a menetrendszerű konfliktus, gyűlölködés s az ebből származó politikai haszon bal- és jobboldali elkönyvelése után a mindennapok normalitásába épültek volna: lám, ilyen hirdetések is vannak, és bizonyos embereket ez nem zavar, mások meg így élnek. A három napig tartó csoda után talán valami haszon is származott volna a Coca-Cola kampányából.

Csakhogy ez soha nem volt cél. Miután maximalizálta eléréseit, és üzenetét eljuttatta a városi fiatalokhoz, a cég eltüntette provokatív hirdetéseit. Mindössze pár nap kellett, és a melegjogok melletti demonstráció már nem tűnt a márkaépítés hasznos eszközének – még csak az hiányzik, hogy a kampány által vert hullámok nagyobb károkat okozzanak az idősebb, konzervatívabb ízlésű fogyasztók körében. A Nike legalább következetes. Könnyebb nekik, hisz a vidéki, idős, fehér amerikaiak sosem képezték a célcsoportjukat. Multinacionális részvénytársaságoknak biztosan nem dolguk politikai és társadalmi feszültségeket marketingenergiává transzformálni, az viszont feltétlenül elvárható, hogy ha mégis így járnak el, legalább ne hagyják cserben azokat, akiknek a képviseletét széles gesztusokkal előadták. A Coca-Cola épp ezt tette. Érdeklődve várom Alföldi Róbert, Karácsony Gergely, Donáth Anna és Újhelyi István reakcióját. Lesz-e bennünk annyi tisztesség, hogy elküldjék a Coca-Colát a halál retkes f@szára vagy πcsájába – függően a halál mélyen tisztelt szexuális identitásától. Ott várja őket meg a bigott, homofób fideszes politikusokat a jéghideg felfrissülés. Egészségükre!”