Igazságtalanul nehéz küzdelem

„Az Orbán Viktor tusnádfürdői beszédére érkezett reakciókat olvasva újfent megbizonyosodhattunk arról, hogy tökéletesen érthető és reális az ellenzéki pártok alacsony támogatottsága. Az elrettentő példák közül e helyütt csak egyet ragadnánk ki: az LMP társ nélküli társelnöke, a méltán ismeretlen Kendernay János gondolatait.

»A magyar miniszterelnök tusványosi prédikációjában a fenyegető klímakatasztrófáról egyáltalán nem beszélt, a nemzet sorsát és megmaradást is érintő válságokról csak burkoltan tett említést. Nincs víziója, segítő kezet sem tud és nem is akar nyújtani nemzetének.«

Persze értjük: az ellenzék dolga az, hogy kritizáljon, de talán helyesebb lett volna, ha a magányos társelnök úr Orbán Viktor beszédének meghallgatása után írja meg a közleményét, akkor talán nem kerülnek bele három másodperc alatt megcáfolható sületlenségek. Tény, a kormányfő nem szólította fel támogatóit például arra, hogy mellőzzék a műanyag szívószálakat a bolygó jövője érdekében – erre talán még a »nagyon zöld és haladó« Kendernay is elégedetten csettintett volna –, de ettől még nevetséges az a vád, hogy a válságokról, kihívásokról, jövőről ne lett volna szó a »tusványosi prédikációban«.

»Az elmúlt öt esztendőben súlyos hibák történtek az Európai Unióban. Különösen kettő fájdalmas és aggasztó ezek közül, s ezeket a hibákat az előttünk álló öt évben ki kell javítani. Az első a migráció területén, a másik a gazdaság területén történt. A migrációs hiba kijavítása egyszerű, a bizottságnak ki kell vonulnia a migráció témaköréből, létre kell hozni a schengeni övezethez tartozó tagállamok belügyminisztereiből álló tanácsot pontosan úgy, mint ahogy az eurózóna országainak pénzügyminisztereiből álló tanács már létezik, és az összes migrációval kapcsolatos jogkört és teendőt a belügyminiszterek tanácsához kell terelnünk« – mondta például Orbán Viktor, később így folytatta: »A gazdaság egy kicsit nehezebb, mert az Európai Unió gazdasági döntéseit szemlélve azt mondhatjuk, hogy az elmúlt öt évben a gazdasági önsorsrontás útját járjuk. Európa sokkal sikeresebb is lehetne, sokkal nagyobb, fejlettebb és erőteljesebb annál, mint amilyen teljesítményt ma nyújt. […] Vissza kell térnünk a versenyképes európai gazdaság eszményéhez. A sikeres gazdaságokat, és hogy Magyarországot ne említsem, de mint amilyen például Lengyelország vagy Csehország, azokat nem szabad támadni, azokat inkább támogatni kell. El kell vetni a munka nélküli alapjövedelem európai szintre emelt gondolatát. Nincs szükségünk erre az új szocializmusra. Helyette munkahelyek kellenek, és adócsökkentést kell mindenhol végrehajtani. A bürokratikus szabályokat le kell építeni, és a megszorításos politika helyett sokkal inkább a beruházásokat és a munkahelyek létrehozását kell ösztönözni.« Megjegyezte azt is, hogy »a migránsok helyett az európai családoknak kell adni a pénzt azért, hogy minél több gyermeket vállaljanak«.

És mindez csak egyetlen kiragadott példa a hosszú – a Demokrata által teljes egészében közölt – beszédből.

Logikus persze, hogy Orbán Viktor gondolatai nyugtalansággal töltik el az ellenzéki politikusokat. Ők csak máról holnapra élnek, és csupán saját politikai túlélésük foglalkoztatja őket. Bárkivel összebútoroznak, ha úgy látják, hogy azzal közelebb juthatnak valamilyen pozíció megszerzéséhez (lásd Jobbiktól DK-ig tartó szövetségek az ország egyre több településén), mindenkit felkarolnak, aki kellően csúnyát mond a Fideszre (Nagy Blanka-jelenség), és akár az ország érdekeivel szemben is cselekszenek, ha úgy érzik, azzal ártani tudnak a kormányoldalnak (a fideszes jelöltek fúrása az európai parlamenti szakbizottságokban).”