Tarlósra van szükségük a budapestieknek

„Mindig eltűnődöm, ha Horn Gábor, a néhai SZDSZ valamikori vezető politikusa televíziós szereplései során nem felejti el megemlíteni – akár kérdezték, akár nem –, hogy Tarlós István egykor párttársa volt a Szabad Demokraták Szövetségé­ben. Úgy hangzik ez, mintha dicsekedne, jóllehet ő is tisztában van vele, hogy a szadesz húszéves regnálása során annyira leamortizálta magát az emberek előtt, hogy csekély kivételtől eltekintve a társadalom szitokszóként gondol az egykori Pető Iván-, Magyar Bálint-, Horn Gábor-féle csapatra. Annyi rosszat zúdítottak a magyarokra, hogy nem is érdemeltek mást, mint a politika köztemetőjében való elhantolást.

Horn Gábor, napjainkban már a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnökeként ma is éppen annyira fordítva ül a lovon, ahogy az SZDSZ-esek szoktak volt általában. A közutálat tárgyát képező párt nevét büszkén fölemlegetve és összekötve Tarlóssal természetesen ártani akar neki. És nem tréfából, hanem nagyon is komolyan. Mert valószínűleg úgy gondolja, hogy Karácsony Gergely labdába sem rúg a főpolgármesterségért zajló októberi összecsapáson, ha egyáltalán oda kerül. Jellemző rá, hogy miután kínjában semmi rosszat nem tud a kilenc éve regnáló főpolgármesterrel szemben felhozni, így ebbe a Tarlóssal összefüggésben légypiszok nagyságrendű befeketítési szándékú információba kapaszkodik, mint utolsó szalmaszálba. Ettől reméli, hogy meg tudja ingatni a budapestiek nagy többségének Tarlósba vetett bizalmát. Azét a Tarlósét, aki minapi, a Magyar Nemzetben megjelent írásában annyi fővárosi fejlesztésről adott számot, hogy még végigolvasni is komoly időbe tellett, nemhogy kivitelezni.

Ám ez csak az érem egyik oldala. A másik az, hogy emellett az eltelt kilenc év alatt senki nem tudta a korrupció vagy bármi más visszaélés árnyékával megkérdőjelezni tisztességét, miközben a rendszerváltozás utáni évtizedek legnagyobb korrupciógyanús ügye éppen a Főpolgármesteri Hivatal előző gazdájához kötődik a négyes metró megépítésével kapcsolatos 270 milliárd forint alapján, ami több, mint a beruházás 450 mil­liárdos összköltségének a fele.”