Rossz kimenetel

„Akik a magyar EP-képviselők közül korábban nemmel készültek szavazni – a DK, az MSZP és a Momentum képviselői –, azok elégedetten nyilatkoztak von der Leyen délelőtti beszédéről. A DK ki is mondta, hogy igennel fog szavazni, hiszen von der Leyen a délelőtti beszédben a »szociális Európának« a DK által legfontosabbnak tartott céljairól: minimálbérről, európai munkanélküliségi viszontbiztosításról, továbbá európai klímatörvényről, közös európai menekültügyről beszélt, és azt is kimondta, hogy a jogállamiság kérdésében nem köt kompromisszumot, továbbá, hogy aki gyengíti Európát, az benne kemény ellenfélre számíthat. Igazán szép volt a beszéd, és vonzóak a benne foglalt tervek.

(A rend kedvéért: nem arról az európai minimálbérről beszélt, amely Európa-szerte – akár csak az átlagbér százalékaként – egységes lenne, hanem olyan minimálbérről, amely az egyes munkaerőpiacok feltételeihez igazodik, és a munkáltatói szövetségek és szakszervezetek közötti alkuval jön létre. Nem beszélt európai családi pótlékról, csak arról, hogy minden gyereknek, az elszegényedő családok gyermekeinek is hozzá kell férnie az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz. Nyugdíjminimumról nem esett szó a beszédben. Nem általában a multik különadójáról beszélt, hanem a digitális óriások megadóztatásáról, ami sokkal szűkebb kör.)

Igaza volt ugyanakkor a zöldek csúcsjelöltjének, Ska Kellernek, amikor túl általánosnak nevezte a beszédben foglalt terveket, szándékokat. Számunkra, magyar (valamint lengyel) demokraták számára nem is az a fő kérdés, hogy milyen szociális és klímavédelmi törekvéseket tartalmazott von der Leyen programbeszéde (bár persze nem közömbös), hanem az, hogy milyen fellépésre számíthatunk tőle a jogállamiság ügyében. Ezért figyelmeztettem már az ő jelölésével kapcsolatos első jegyzetemben: nem az a legfontosabb, hogy milyen nézeteket vall, hanem hogy mit kész, illetve mit tud ebből majd bizottsági elnökként keresztülvinni. És emiatt tartom szerencsétlennek, a folyamat rossz kimenetelének, hogy személyében olyan elnöke less az Európai Bizottságnak, akinek megválasztásához kellettek a Fidesz és a Jog és Igazságosság szavazatai, mert nem kapott elegendő szavazatot a négy demokratikus pártcsalád, a Néppárt, a szocialisták, a liberálisok és a zöldek frakcióiból. Vajon lesz-e ilyen indulással elegendő ereje a jogállam lengyel és magyar lebontóival szembeni fellépéshez?

A következő lépés a Bizottság összerakása lesz. Nem elsősorban az, hogy hogyan éri el a nemi paritást a Bizottság felállításakor – bár az is érdekes lesz –, hanem hogy el tudja-e kerülni a jogállam felszámolóinak jelenlétét az új Bizottságban, és hogy valóban megkapja-e kulcspozícióját a szocialista Frans Timmermans és a liberális Margrethe Vestager (ha egyáltalán delegálja őt az új dán kormány). Ez ad majd némi támpontot ahhoz, hogy mi valósulhat meg a von der Leyen szép programbeszédében megfogalmazott törekvésekből.

Én a beszéd meghallgatása után is nemmel szavaztam volna, és nem von der Leyen személye miatt. Az Európai Bizottság előtt álló feladatokhoz olyan elnök kellett volna, aki bírja a négy demokratikus frakció egészének támogatását, és nincs szüksége a jogállamot lebontó kormánypártok támogatására.”