A háttérhatalom szerkezete

„Bár a döntések tényét tagadják, és ebben is hihetünk nekik, az viszont – a most már hivatalosan is nyilvánosságra hozott résztvevői névsor alapján – tagadhatatlan, hogy azok vannak ott, akik Európa és Amerika népeinek sorsát leginkább befolyásolják. Mert kik is vesznek részt a konferenciákon? Elsősorban a nagy pénzintézetek és multinacionális vállalatbirodalmak képviselői. Például David Rockefeller, a Chase Manhattan Bank elnöke, aki a kezdetektől, 1954-től 2011-ig volt rendszeres látogatója az összejöveteleknek. Mellette az euroatlanti térség nagy bankjainak képviselői is rendszeres résztvevői voltak az összejöveteleknek. James Wolfensohn, a Világbank valamikori elnöke például 1985 és 2017 között volt rendszeres meghívott. A nagyvállalati vezetők közül érdemes kiemelni Giovanni Agnellit, a Fiat elnökét, aki 1958 és 2000 között vett részt az értekezleteken. A bankok és a multinacionális vállalatok mellett legnagyobb szerepük a tudásközpontoknak (kutatóintézetek, egyetemek) és természetesen az újságoknak volt. A meghívottak között ott találjuk a legnagyobb amerikai egyetemek (Harvard, Stanford, Princeton és mások) képviselőit, az európai egyetemeket és valamennyi befolyásos amerikai és európai lap (például a The Wall Street Journal, a The Financial Times, a Die Welt) képviselőit. A résztvevők igazi veteránja azonban a 96 éves Henry Kissinger, aki először 1958-ban vett részt a konferencián és most 2019-ben is ott volt. Az említetteken kívül természetesen voltak politikusok, általában miniszteri vagy miniszterhelyettesi szinten, és ismert szervezetek, például a Council on Foreign Relation, vagy a NATO képviselői. Ha végigtekintünk az elmúlt hatvanöt év mintegy háromezer meghívottján (sokan többször is szerepelnek), azt találjuk, hogy túlnyomó többségükben nem választott  – vagyis demokratikus úton nem leváltható – személyek a résztvevők, választott politikus viszonylag kevés van, szakszervezeti képviselőket pedig elvétve találni. Legtöbbet még Lynn Williams, az amerikai acélipari dolgozók szakszervezetének elnöke szerepelt, bár ő is csak néhány alkalommal.

A mostani összejövetel talán legfeltűnőbb résztvevője Mike Pompeo amerikai külügyminiszter és Jared Kushner, Donald Trump elnök veje és tanácsadója volt. Velük kapcsolatban a nemzetközi sajtó azt feltételezi, hogy egy Irán elleni kampány szükségességéről akarták meg­győzni a jelenlévőket, esetleg pont Jens Stoltenberg NATO-főtitkárt vagy a német védelmi minisztert, akik szintén a meghívottak között voltak. Az idei megbeszélésen nagy hangsúlyt kapott a kiberfenyegetés és a közösségi média fegyverként való használata, így nem csoda, hogy meghívót kapott Eric Schmidt, a Google korábbi vezérigazgatója, Peter Thiel, az online fizetést lehetővé tevő Pay-Pal társalapítója és a fia­tal kora ellenére jelentős karriert befutó Jared Cohen, a Jigsaw vezére, amely cég a Google egyik ágaként az extrémizmus ellen küzd, magyarul cenzúrázza a Google-on keresztülmenő forgalmat. Cohen életútja önmagában is érdekes, jól példázza, hogyan fonódik össze az amerikai kormánypolitika (ez esetben a külpolitika) a magán vagy annak látszó vállalkozásokkal.

Mivel az összejövetelről a neveken és a témákon túlmenően semmit sem tudunk, az elemzők ezekből próbálják kitalálni, mi is történhet a Bilderberg összejöveteleken. Az elmúlt nyolc évben például a kiberbiztonság szinte állandóan napirenden volt, és ismétlődően Kína és Oroszország. Bár kívülről a Bilderbergek egységesnek látszhatnak, korántsem mindenben értenek egyet. Az állandó meghívottnak tekinthető Henry Kissinger például eléggé ismert arról, hogy nem támogatta és támogatja a NATO keleti előrenyomulását, e nézetével biztosan ellentétben van a mai amerikai külpolitikát meghatározó és az értekezletre ugyancsak meghívott személyekkel, például Niall Ferguson brit történésszel, a Hoover Intézet keményvonalas képviselőjével. Amerika és Európa között sok ellentét van számos kül- és katonapolitikai kérdésben, például az Irán elleni szankciók vagy Jeruzsálem státusza tekintetében. Ellentétek jelentkeznek a gazdasági érdekek terén is, főleg az Egyesült Államok és Németország viszonylatában. A Bilderberg-csoport tehát nem képez monolitikus egységet, ennek ellenére van egy közös érdeke, a fennálló status quo, vagyis a jelenlegi hatalmi elit uralmának fenntartása.”