Elégtelen szolgáltatás

„Viszont ha a kormányon és a végrehajtóin múlik, többé tényleg nem fog előfordulni. Ők már sikeresen eldöntötték a tanárok helyett, mennyit és mit tanítsanak, milyen tankönyveket válasszanak, mennyit dolgozzanak, mennyit túlórázzanak (ha lehet, ingyen), milyen minősítésnek kell megfelelniük; talán nem fognak haragudni, ha azt is eldöntik helyettük, mikor sztrájkoljanak. (Soha.)

Hiszen a magyar pedagógusnak nincs oka panaszra; olyan vidám, mint a mókus fenn a fán. Ebben a szellemben tegyék a dolgukat, és ne lázadozzanak kenyéradó gazdáik ellen. És ők így is cselekszenek: csendesen beletörődnek helyzetükbe, vagy csendben várják, hátha a kisebb-nagyobb szakszervezeteik elérnek valamit az egyeztetéseiken. Amik legfeljebb annyira biztatóak, mint egy beakadt magnószalag. De akik jól viselkednek, talán még szaloncukrot is kaphatnak a tanker mikulásától.

Közben beázik a tető, csöpög a víz a tanteremben. A diákok fejére éppúgy, mint a tanárokéra. De nem baj, majd előveszik a műanyag vödröket. Vajon mennyi műanyag vödör van még a takarító néni szekrényében? Vajon meddig kell még csöpögnie a víznek? Amíg a fejükre nem omlik a tető?”