Semmi, vagy majdnem semmi

„AMI VISZONT EURÓPÁT ILLETI, OTT GYAKORLATILAG SEMMI VAGY MAJDNEM SEMMI SEM TÖRTÉNT.

Bár a néppárt és a szocdemek veszítettek szavazatokat, de együtt még mindig többségben lesznek, különösen, ha beveszik a zöldeket meg a liberálisokat. És miért ne vennék be, hiszen gyakorlatilag mindenben egyetértenek. A parlament pedig tovább hozza majd a hülyébbnél hülyébb határozatokat, tét nélkül természetesen, és a képviselő urak, hölgyek és egyebek pedig felveszik az illetményüket. Miután az eredmények olyanok, amilyenek, most öt év irtózatos és oktalan jogászkodás fog következni.

A szerződések megváltoztatásának gyakorlatilag semmi esélye, így a haladás erői jogi, bírósági úton próbálják majd érvényesíteni az akaratukat. Mindenért be fognak perelni bennünket egy olyan bíróság előtt, melyben a hasonszőrűek bíráskodnak majd. Nem tudom, megfigyelték-e, de az elmúlt esztendőkben, a magyar államot érintő perekben ez a bíróság kizárólag elmarasztaló ítéleteket hozott, összhangban a nemzetközi libsizmus jogi fordulatával. Ebben a jogi libsizmusban az a jó, hogy az emberek tulajdonképpen egy kukkot sem értenek abból, ami történik. A tekintetes bíróság hoz egy ítéletet és meg is indokolja, olyan kifejezésekkel és logikával, amelyek még a többé-kevésbé kiműveltek számára sem érthetőek. Azt már csak az én galád természetem teszi hozzá, hogy valószínűleg azért nem értjük, mert nincs értelme.

MERT, UGYEBÁR, S EZT MÁR A RÓMAIAK IS TUDTÁK, NEM A TÖRVÉNY SZÁMÍT, HANEM AZ, HOGY KI A BÍRÓ.

Sőt, azt már Diocletianus római császár azt is tudta, hogy: »Nincs az a törvény, amelynek betűjét nem lehetne egy aranypénzzel letakarni«. Így hát ettől a jogi birkózástól nem sok jót várhatunk. Iszapbirkózás lesz belőle, mert ítéletet hozni van módjuk, ám azt kikényszeríteni nincs hatalmuk. Az események mögött pedig a szép, nagy, csupaüveg brüsszeli intézményekben az ápoltak vitatkoznak, barátkoznak, gyűlölködnek, csak éppen semmi értelme az egésznek.

Nehéz idők jönnek.”