Az amerikai retorikának semmi köze a valósághoz. Az Oroszországi Föderáció nagykövetének írása.
„Cornstein nagykövet bizonyított tényként közli: »Kreml-hátterű bérgyilkosok katonai felhasználású ideggázt vetettek be egy brit állampolgár halálát okozó támadásban.« Mindebből éppen csak a tények hiányoznak. Theresa May kabinetjének »highly likely« színvonalú spekulatív verziója magától hullott szét, a közvetlenül a Kremlhez köthető vétkesek »kinevezése« tarthatatlannak bizonyult. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy London elzárkózott bármiféle együttműködéstől Oroszországgal, nem élt az általunk felajánlott lehetőségekkel, amelyek lelkiismeretes hozzáállás esetén hozzájárultak volna ezen tragédia valódi körülményeinek feltárásához. Mindmostanáig nem tudunk Szergej Szkripal és Julija Szkripal orosz állampolgárságú leánya tartózkodási helyéről és egészségi állapotáról, illetve arról, életben vannak-e egyáltalán. London egyszerűen nem reagál az orosz fél hivatalos megkereséseire.
Természetesen elfogadhatatlannak tartjuk az Oroszországot ért azon vádakat, hogy megsértette és aláásta volna a közepes és rövid hatótávolságú rakéták felszámolásáról szóló (INF-) egyezményt, hogy az orosz nukleáris erők fenyegetnék a békés európai (közöttük a magyar) városokat. A hidegháború befejezése után az Egyesült Államok megkezdte a kivonulást a Szovjetunióval kötött fegyverzetellenőrzési egyezményekből. 2000-ben Washington egyoldalúan felmondta a stratégiai stabilitás egyik sarokkövének tekintett mechanizmust, a rakétaelhárító védelmi rendszerek korlátozásáról szóló (ABM-) egyezményt. Akkor az Egyesült Államok viszonylag becsületesen járt el, nem Moszkvát vádolta, hanem hangsúlyozta, hogy az egyezmény bármely részes félnek lehetővé teszi annak felmondását nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva. Néhány évvel ezelőtt az Egyesült Államokban elhatározták, hogy megszabadulnak a közepes és rövid hatótávolságú rakéták felszámolásáról szóló (INF-) egyezménytől, de ezúttal más utat választottak: megvádolták Oroszországot az INF-egyezmény állítólagos megsértésével.
Miután sok éven keresztül próbáltuk elérni, hogy Washington konkretizálja a vádakat, az amerikaiak végül a 9M729-es típusú rakétára mutattak. Kinyilvánítottuk készségünket arra, hogy amerikai kollégáinknak kimerítő információt biztosítsunk erről az eszközről, amely teljességgel eloszlatná aggodalmaikat. Partnereink azonban semmibe vették jóakaratunk kinyilvánítását. Amerika egyezményből történő kivonulásának folyamata júliusban fejeződik be. Eddig semmiféle konstruktív jelzés sem érkezett az óceán túlpartjáról. Azon amerikai retorikának, miszerint »a lehetőségek ablaka továbbra is nyitva marad«, meg hogy a labda az oroszok térfelén van, semmi köze a valósághoz. A múlt év októberében Moszkvába látogatott John Bolton, az Egyesült Államok elnökének nemzetbiztonsági tanácsadója, aki tájékoztatást adott Amerika azon döntéséről, hogy felmondja az INF-egyezményt, és hangsúlyozta, hogy ez a tájékoztatás semmiképpen sem tekintendő párbeszédre hívásnak.”
A globális katonai kiadások kilenc egymást követő évben döntöttek rekordot. Tavaly sem volt ez másképp: összesen 2443 milliárd dollárt költöttünk arra, hogy vagy háborúzzunk, vagy felkészüljünk a háborúra.
A románoknak sem kellett sok, hogy meggondolják magukat.
Nyíltan beszélt erről az orosz külügyminiszter-helyettes.
Radoslaw Sikorski szerint nem a Nyugatnak kell aggódnia az esetleges összeütközéstől Oroszországgal, hanem fordítva.
Nem az oroszok felől.
Időről időre felbukkan a belga hadsereg a hírekben, és egyszer sem pozitív értelemben. A lőszerhiány például már olyan aggasztó méreteket öltött, ami az ország védelmi képességeit a nulla felé közelíti.
A hírforrások a történteket „jelentős eszkalációként” írják le.
Pedig nem volt könnyű dolga.
