Pressman már az amerikaiaknak is irtó ciki volt: a lehetséges utódja mindent helyreállítana
„Az amerikai nép nevében bocsánatot kérek ezért a viselkedésért” – mondta Bryan E. Leib.
Olyasmi, hogy „magyar húsvét”, önmagában nem létezik, illetve mindazt, ami a húsvéthoz kapcsolódóan magyarnak mondható, más népek folklórjában is megtaláljuk. Interjú.
„Beszélhetünk sajátosan magyar húsvéti hagyományvilágról, szokásokról, szóval amolyan magyar húsvétról?
Olyasmi, hogy »magyar húsvét«, önmagában nem létezik, illetve mindazt, ami a húsvéthoz kapcsolódóan magyarnak mondható, más népek folklórjában is megtaláljuk. Még az olyan, sokak által »jellegzetesen magyar«-nak gondolt egészség- és termékenységvarázsló rítusokra is igaz ez, mint amilyen például a húsvét hétfői locsolkodás, vagy – más tájegységeken – a lányok megvesszőzése; ezek szintén több európai népnél jelen vannak, nem csak Magyarországon.
Jellegzetesen magyar elegye sem létezik az efféle szokásoknak?
Ez nehéz kérdés, mert ha a néprajz eredményeit vesszük alapul, akkor én inkább a regionális különbségekre hívnám fel a figyelmet. Más a húsvét ünnepköre a Felvidék egyes területein, és megint más az alföldön. A húsvétot megelőző virágvasárnapi kiszehajtás, kiszebábégetés pl. általában a nyelvterület északi részén volt jelen, máshol ismeretlen maradt. Arrafelé viszont a tót atyafiak is ismerik, és ha nem is teljesen ugyanúgy adják elő, főbb elemeiben azért hasonlatosan.
Jellemzően hogyan kapcsolódnak ezek a szokások és hagyományok a különböző keresztény egyházak hivatalos tanításaihoz (és hogyan válnak el azoktól)?
A húsvéti időszak különböző ünnepeit, azok szokásrendszerét és hiedelmeit nagyon erős keresztény egyházi hatás érte, kezdve a böjt megtartásától a virágvasárnapon át egészen pünkösdig. Ezzel együtt jelen vannak mindenféle »pogánykori«, vagy legalábbis a kereszténységtől független elemek is. Ilyenek a természet (tavaszi) újjászületését váró úgynevezett zöldágjárások, a virágvasárnapi kiszebábu elégetése/vízbeverése vagy épp a már említett locsolkodás/vesszőzés is. Ezek mind korábbi kultuszok emlékei, maradványai. Az egyházi és bibliai tematikájú szokások, hiedelmek, vallási népénekek száma egyébként igencsak magas a húsvét körüli időszakban. Különösen is érdekes szokás a Pilátusverés, melynek során az oltár lépcsőjét – vagy a templomi padokat – a hívők botokkal verték, mégpedig azért, hogy Pilátus szenvedjen, amiért elárulta Krisztust.”