A szakítás ideje

„2019-ben a magyar jobboldali közösség tagjai számára a legfőbb felismerés a következő: mi nem ebbe az Európai Néppártba léptünk be. A helyzet megváltozott, a magyar kormánynak pedig a nemzet jövőjére gondolva rugalmasan alkalmazkodnia kell az új helyzethez. Orbán Viktort még az ellenfelei sem vádolhatják azzal, hogy nem mutatott megegyezési készséget. Még a hasznos hülyék kifejezésért is megkövette a nyugati politikusokat, pedig a Lenintől származó minősítés teljes mértékben helytálló.

Az Európai Néppárt eredeti hivatását, küldetését percenként eláruló Weber, Daul, Juncker és a többiek életrajza már régóta hamisan csillog: ők nem kereszténydemokrata, jobboldali politikusok, hanem a globalistákat és a bevándorláspártiakat kiszolgáló politikai hobbisták. Ahogyan Németh László írta (igaz, ő a korabeli magyar elitről…), nincs magasabb értelme uralkodásuknak, tudnak sarkantyúzni, de nem tudják, merre nyargalnak.

Nekünk, magyar jobboldaliaknak semmi dolgunk ezekkel az emberekkel. És azokkal sem, akik aprópénzért, túloldali dicséretekért kirekesztik soraikból a valódi nemzeti pártokat. Webernek, Daulnak, Junckernek sem erkölcsi joga, sem politikai felhatalmazása nincs ahhoz, hogy Európa legnagyobb támogatottságú néppártjának dirigáljon. A néppártiság ereje ugyanis magából a népből származik. A politikus, aki elvesztette a valóságot, aki nem ismeri a hús-vér embereket, és nem kap nagy mértékű megerősítést a választóitól, nem bírálhat magánál sikeresebbeket.”