Kamera és projektor

„A közvélemény-kutató intézetek a népszuverenitás kapuőrei. Előemésztik az állampolgárok döntéseit, lábjegyzetelik a kínálatot, ajánlásokkal élnek, mely választást hozva járhat jól a kedves ügyfél. Köztudott, hogy aki nem szerződik velük, alkalmatlan. Ezek a senki által meg nem választott intézetek tevékenységüket közhasznúnak tüntetik fel, holott valójában gazdasági társaságok, melyeket a profitérdek mozgat.

Meggyőződésem, hogy a demokratikus minimum részévé kell tenni a közvélemény-kutatást finanszírozó párt kilétének nyilvánosságra hozatalát Magyarországon. Átláthatóvá kell tenni az adatfelvételt és az adatfeldolgozást. Minden alkalommal tájékoztatást kell adni a felhasználóknak arról, hogy ezek a kutatások legfeljebb tendenciák felismerésére alkalmasak. Véget kell vetni a közvélemény-kutató cégek kettős zsarolásának: egyrészt azt ígérik a pártoknak, hogy ha alkalmazzák őket, akkor ők »független elemzőkként« képviselik azokat a nyilvánosságban, és olyan adatokat »kutatnak ki«, amelyek igazolják a pártvezetést – másrészt azt ígérik a választóknak, hogy segítenek nekik helyesen dönteni azzal, hogy megmutatják a Valóságot.

S amint a zsarolás színe az ígéret, úgy fonákja a fenyegetés: egyrészt azzal fenyegetik a pártokat, hogy alámérik és bedöntik őket, ha nem fizetnek – másrészt azzal fenyegetik a választókat, hogy elvész a szavazatuk, ha nem az általuk esélyesnek tartott pártra voksolnak. Két választás között természetesen szabadkártyájuk van a valóság tetszőleges irányú és mértékű manipulálására, aztán amikor igazán kellene, hogy működjön a »tudomány«, mert a jövő héten választás lesz, kosarasnyelven szólva akkora homályt dobnak, hogy a gyűrűt sem találják el: 1998-ban az MSZP–SZDSZ-szövetség győzelmét jósolták, 2002-ben a Fideszét.

Tavaly tavasszal a mérést végző cégek többsége sem a részvétel mértékét, sem a Fidesz kétharmados győzelmét nem látta előre, s különös módon azt sem, hogy a DK az 5 százalékos küszöb határán billeg. Ha Gyurcsány Ferenc pártjáról mondják, hogy a bejutása bizonytalan, és a Momentumot nevezik meg biztos befutóként, a két párt mára talán helyet cserél: a Momentum politikusai megigazulnak az elmúlt harminc év leváltásának ígéretében, s ma nem az MSZP-vel való szövetségük van napirenden, míg Gyurcsány és szektája eltűnik a politikai süllyesztőben, a baloldal pedig lehetőséget kap, hogy új alapokon szervezze meg magát. A mindenható cégek azonban nem így döntöttek.

Jelzem, hogy amíg a politika finanszírozza a közvélemény-kutatásokat, addig a mérés nem lesz megbízható. Amikor dohánygyárak fizették az orvosi kutatásokat, azok azt derítették ki, hogy a dohányzás egyáltalán nem árt az egészségnek. Amikor olajcégek fizették a klímakutatást, annak vagy az lett az eredménye, hogy nem is zajlik éghajlatváltozás, vagy az, hogy sem az embernek, sem az olajnak nincs köze hozzá. Ha szemügyre vesszük a közvélemény-kutatók tevékenységét, mely cégek intézeteknek szeretik hívatni magukat – mintha csak a Magyar Tudományos Akadémiához és nem a profithoz tartoznának –, azonnal feltűnik, hogy a nyomtatott papír és a »szakma« belső sztenderdjei bármit elbírnak.

Volt olyan cég, amely az elmúlt évek során folyamatosan azt jelezte, hogy az MSZP veri a Jobbikot. Emlékszik bárki is szakmai felháborodásra, vagy akár csak nyilvános diskurzusra erről? Amikor ők nyilvánvalóan megtapossák a szakmájuk hitelét, azzal soha nincs semmi baj – amikor azonban én mondom el a véleményemet róluk, Tóth Csaba liberális politológus nyilvános ruhaszaggatásának Mészáros Lőrinc illiberális tévéstúdiója biztosít felületet. Vasárnaponként a Viktorjugendet szervező G. Fodor Gábor félti tőlem a demokráciát, szerdánként Tóth Csaba, az SZDSZ egykori stratégiai tanácsadója. Hisz mi lehet nagyobb fenyegetés a demokráciára, mint egy önjelölt médiaceleb, akinek se hatalma, se rádiója, se tévéje, se mérhető támogatottsága nincs, mégis ő felel majd Karácsony Gergely vereségéért?

A közvélemény-kutatás olyan, akár a tudat: egyidejűleg működő kamera és projektor. Nem tagadom, ha jól csinálják – ahogy Magyarországon még nem láttuk –, a kamera képe éles, mely képes lehet tükrözni a valóságot: sok felvétel alapján akár trendek is kirajzolódhatnak. Csakhogy a közvélemény-kutató cégek körmük szakadtáig tagadják, hogy tevékenységük nem pusztán rögzít, egyben vetít is. Tagadják, hogy amit tesznek, az nemcsak a közvélemény megismerésére, de annak formálására is alkalmas. Hogy a kutatás kameraképet mutat? Mi sem természetesebb! Hogy a kutatás projektorképet vetít? Ki hallott még ilyet!

Tevékenységük egyik felét a kirakatban mutogatják, s képénél a tudomány fényében sütkéreznek – ez a felvételfunkció. Tevékenységük másik felét a raktárban rejtegetik, az igazán pénzes ügyfeleknek szánják, és fényesen élnek belőle – ez a vetítésfunkció. A nyereségvágyból elkövetett szavazatüzérkedés hatékony gátja nem lehet más, mint a nyilvánosság. Őket, akik a közvéleményt évtizedek óta kontrollálják, kontrollálja végre a közvélemény!”