„Valójában társadalmakat mindig valamilyen hit, világnézet és kultúra fogott össze, vagy ha nem, akkor erőszakkal összetartott birodalmakról volt szó, ahol sokféle nép lakott együtt, de kényszerből, miközben mindegyik alapvetően megőrizte nyelvét, szokásait, kulturális identitását. Ám amint ez a központi hatalom valamely oknál fogva megszűnt, a birodalom a nyelvi, kulturális határok mentén szétszakadt, amire napjainkban talán a legjobb példa, hogy Ukrajna 340 éves együttélés után az első adandó alkalommal leszakadt Oroszországról, pedig azonos a vallásuk, közelálló a nyelvük, és Oroszország története is a Kijevi Russzal kezdődött.
A nyílt társadalomban nincs kötőerő, pusztán az alkotmány tisztelete nem tart össze egy társadalmat. Mégis, akkor kik számára dolgozták ki ezt a koncepciót? Amely, mint tudjuk, Karl Poppertől származik, az ő tanítványa Soros György, aki a rendelkezésére álló anyagi erővel a nyílt társadalom megvalósításán fáradozik. Az Eurobarométer felmérése szerint az európai polgárok kilencven százaléka csak a saját nemzetéhez vagy elsősorban a saját nemzetéhez tartozónak érzi magát, és pusztán tíz százalék azok aránya, akik csak európainak érzik magukat. A gyakorlatban – a demokratikus választások ellenére – mégis ez a tíz százalék határozza meg Európa vezető ideológiáját. Sőt, ez az ideológia nem csak európai, mert lényegében megfelel az amerikai liberális elit, a »mély állam« ideológiájának is. Tehát tulajdonképpen egy euroatlanti vezető ideológiával és ezen ideológia képviselőivel állunk szemben, akik teljes egészében betöltik az euroatlanti övezet ideológiai terét, más világnézeteket – Kis János állításával szemben – nem tűrnek meg maguk mellett.”