„A Magyar Patrióták Közössége február 25-i akciójának hatására újra közbeszéd tárgyává vált a konzervatív oldalon a kommunista utcanevek kérdése. Alig hihető, de a közel harminc éve véget ért diktatúra apró jelképei még majd ezerszámra vannak jelen köztereinken. Az egyesület vizsgálódása első körben 718 olyan utcát, teret talált országszerte, amelyek a XX. századi baloldali önkényuralomhoz köthetők. Vannak a névadók között nemzetközi eszményképpé avanzsált szovjet funkcionáriusok, hírhedt magyarországi vörösök, valamint a települések szintjén példaképpé maszkírozott pártszolgái. Utóbbiak a kommunizmus helyi nímandjai, sokszor a rendszerrel összetűzésbe került köztörvényesek, piti bűnözők, akikből »ellenállókat« faragtak a munkásmozgalmi lexikonok egy kaptafára született életrajzi szócikkei. Nyilvánvaló, hogy nem sikerülhetett valamennyit felderíteni, így további több száz kommunista utcanév lapulhat szerte falvainkban, városainkban.
Harminc évvel a rendszerváltozás után még a főváros sem mentes a kommunista időszak közterület-elnevezéseitől. Óbudán például 2019-ben utcája lehet Madzsar Józsefnek, a Tanácsköztársaság népbiztoshelyettesének, aki 1938-ban a Szovjetuniót választotta új hazájául. Ez a kerület ugyancsak máig nem vált meg Lukács György marxista filozófustól, akiről még az Akadémia szerint sem lehet közterületet elnevezni az 1919-es proletárdiktatúrában és a későbbiekben játszott gyalázatos szerepe miatt.
A budai oldalon maradva, a II. kerület a mai napig nem állította helyre a régi Zsigmond utcát, amit Frankel Leó, a párizsi kommün és az első internacionálé magyarországi szereplője bitorol. Újbudán Kun Béla titkárának, Benedikt Ottónak van utcája, akinek valódi történelmi szerepét villamosmérnöki foglalkozásával próbálják elhomályosítani. A tények azonban makacs dolgok: Benedikt Ottó akkora kommunista volt, hogy előbb osztrák, majd 1938-ban szovjet állampolgárrá vált. Jól tükrözi igazi »érdemeit«, hogy az állampárt a fekete öves kommunisták kriptájába, a Munkásmozgalmi Panteonba temette.”