Dobrev kára

„»A nagyapámra pedig nagy szeretettel emlékszem. A nagyszüleim egész felnőttkoromig jelen voltak az életemben, gyerekként pedig sokat segítettek. A nagyapa például jól rajzolt, én meg nem. Volt, hogy ő készítette el a házi feladatomat. (...) A politikával pedig nem törődtem. Nekem ő nem politikus volt, nem kellett vele egyetértenem.«

A mondatok természetesen Dobrev Klárától származnak, a nagypapa pedig nem más, mint Apró Antal. Az ember persze nem tehet a nagypapájáról. Szeretheti is. Egyet sem kell vele értenie. Csak éppen ha ez a nagypapa személyesen felügyelte Nagy Imre koncepciós perét, ha ő jelentette be a Parlamentben Nagy Imre és három társa kivégzését, amelyet a »nép jogos elégtételének, az ellenforradalom méltó megbosszulásának« nevezett, s ha a nagypapa éppen ezért a szolgálatáért kapott egy villát a pártállamtól, s ha én, az unoka, ma is ebben a villában lakom – akkor talán elvárható, hogy legalább csöndben legyek Nagy Imrével kapcsolatban. Amíg el nem adom a villát, mondjuk addig. Vagy addig, ameddig szeretetrohamok nélkül ki nem mondom a nagyapámról: annál jobban, ahogy ő gyalázta meg a köztársasági eszmét, Nagy Imrét, a magyar szabadságot, semmilyen szoboráthelyezés nem tudja meggyalázni.

Most majd mindenesetre lesz erre lehetősége Dobrev Klárának, hivatalos funkciót visel ugyanis: pénteken derült ki, mi volt a hónapok óta tartó építkezés oka. Ő vezeti a Demokratikus Koalíció (DK) európai parlamenti listáját.

Gyurcsány Ferenc DK-elnök és férj sietett aztán leszögezni, hogy ő jelen helyzetben elvesztette férjjellegét, merthogy „európai képviselőjelöltként Klára nem a feleségem, hanem egy tehetséges, felkészült, sokak által támogatott hazafi”. A legszebb ezután következett: „Isten mentsen meg olyan világtól, hogy valaki tehetségének útjában az áll, hogy kik a szülei, a gyerekei vagy éppen a házastársa.”

Olyan szép! Épp annyira, mint amikor a random fideszes megmondó érvel így Orbán vejének csodával határos újabb és újabb tendernyerései után.”