„Ezek után kell mondanom néhány szót a migrációról a gazdasági összefüggésekben. Most nem is arról akarok beszélni, hogy mennyi pénzt visznek el a segélyrendszeren keresztül a migránsok, mert ez földszintes megközelítés, habár szükséges, a földszinten is kell lakni, inkább egy tágasabb összefüggésről szeretnék beszélni. Ugyanis a helyzet rendkívül komoly, és úgy látom, hogy a helyzet komolysága még nem tudatosodott. Persze bennünket azzal szoktak vádolni, hogy mi túl sokat beszélünk erről a kérdésről itthon, lám, a nyugat-európaiak meg kevesebbet, de hát az az ő bajuk, ott sem tudatosodott, de itt nálunk, Magyarországon sem látom még, hogy a dolgot a teljes súlyával és következményeivel együtt képesek lennénk fölfogni.
Mondok néhány számot Önöknek, triviális számokat fogok mondani. Én ma 56 éves vagyok. Az életesélyeimet tekintve 25 évem még lehet. Az azt jelenti, hogy 2045-ben még élni fogok. Aki ma 40 éves, az még 2060-ban élni fog. Aki ma 20 éves, lehetnek ilyen gyerekeink, azok 2080-ban még élni fognak. És aki ma tízéves – ezek lehetnek az unokáink –, azok pedig 2090-ben élni fognak. Tehát amikor nemcsak jómagam, hanem még néhányan arról beszélünk, hogy milyen hatást vált ki a migráció meg a bevándorlás Európára, és utalunk itt a jövőre, akkor lehet, hogy a mi személyes életünkből ez már olyan sokat nem érint, de miért van a mi személyes életünk, ha nem azért, ideidézem, hogy gyerekeink meg unokáink legyenek? És mi lehetne fontosabb a számunkra, különösen az ember ahogy kifele megy az életből, hogy minél inkább biztonságban tudja azokat, akiket szeretett ebben az életben? Azok a gyerekei meg az unokái.
Egy ma tízéves magyar gyerek 2090-ben még élni fog, abban a világban, ami akkor lesz. És én tudom, hogy a demokrácia négyéves időtartamokra szabdalja a politikai gondolkodást, mert választást kell nyerni, de nem rendelhetünk mindent alá a négyéves gondolkodásnak, mert olyan történelmi folyamatok zajlanak, amit bevándorlásnak és migrációnak nevezünk, amelyek teljesen át fogják alakítani azt a világot, amit mi ismerünk, és amiben most élünk. ”