Szrtájk és kváé

„Miközben a szakszervezetek azt ismételgetik, hogy a galádul megszigorított sztrájktörvény miatt nem képesek átütő erejű munkabeszüntetést szervezni, a valóság az, hogy alapvetően nem a jogszabályok gátolják a tiltakozó akciókat.

Hanem maguk a munkások, akiknek jelentős része igenis érzi a béremelkedést, tapasztalja az életszínvonal növekedését, ha pedig elégedetlen, akkor saját sikertelenségéért nem a kormányt okolja – bár ez egyesek számára kézenfekvő megoldás. De ha mégis lázadozik, akkor sincs annyira elkeseredve, hogy együtt vonuljon az ajtóspecialista Kunhalmi Ágnessel vagy magával Gyurcsány Ferenccel – akiről egész biztosan nem a gyülekezési szabadság jut először az eszébe – vagy éppen az elhíresült molinójukra »SZRTÁJK«-ot pingáló fiatalokkal.

Amint azt Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke, Gyurcsány egykori államtitkára megfogalmazta: »sztrájkot, de még nagyobb demonstrációt is akkor lehet szervezni, ha a munkavállalók többségében valóban megvan az elhatározás«. Arról is beszélt, hogy a sztrájk alatt a dolgozó nem ülhet otthon, el kell menni a munkahelyére és nyilatkozni arról, hogy nem veszi fel a munkát, majd bevonulni a kijelölt sztrájkhelyiségbe. Ennyi kellemetlenség elviselésére viszont csak az elhivatottak szánják rá magukat. Ennél is nagyobb probléma, hogy a munkásnak »vállalnia kell, hogy a bére a sztrájkidőszakra kiesik«. Itt érkezett el Kordás ahhoz a ponthoz, ahol az interjúnak gyorsan másfelé kellett kanyarodnia.”