Áthidalható-e az ideológiai szakadék?

„No és mi van akkor, ha kiderül, hogy a pártpolitikai világnézeti sokszínűség mögött még sincs valamiféle végső egység, hanem a pártokban valóságosan megjelennek olyan világnézetek, amelyek tartalmilag kizárják egymást? Vagyis a pártpolitikai sokszínűség nem a látensen létező egység leple, hanem valóságosan megjelenik benne a társadalom valóságosan létező ideológiai megosztottsága?  Egészen megejtő Badger és Bui naivitása, akik azt feltételezik, hogy ez az áthidalhatatlannak tűnő megosztottság azért következett be, mert az amerikaiak a világnézeti kérdéseket egyre inkább politikai identitásuk alapján ítélik meg, s ha a politika ezt nem használná ki, nem gerjesztené, akkor csökkenne a feszültség. Nos, pont fordítva, talán a társadalomban valóságosan végbemenő világnézeti folyamatok formálják a pártokat, avagy egyenesen átírják a bevett párformációk rendszerét.

A valóban mélyülő ideológiai szakadék mögötti lényeg persze az, hogy ma a nyugati világban egy nagyon is határozott, s egyre szélesebb terjedelmű szellemi küzdelem körvonalai bontakoznak ki, amelynek az az oka, hogy a korábbi pártpolitikai sokszínűség mögötti viszonylagos liberális konszenzus társadalmi szinten megbomlott. Egyszerűbben fogalmazva, míg korábban alig lehetett különbséget tenni a pártok között, addigra ma tényleg markáns tartalmi különbözőségek fogalmazódnak meg. Ennek oka, hogy kibontakozóban van egy egyre szélesebb körű konzervatív ellenállás, amely már nem tudja követni a liberalizmusnak a virtuálisan független egyén konstruált jogaira épülő, s gyakran kulturális agresszivitásban megnyilvánuló világnézeti dogmáját, hanem teret követel a közösségi szempontoknak is. Nem véletlen, hogy ennek a küzdelemnek olyan kulcsszavai vannak, mint nemzet, vallás, család, nem, globalizmus, kultúra, civilizáció, identitás, az egyén és közösség viszonya, s újabban a sokrétű jelentéssel bíró migráció. 

Naiv, és meglehetősen romantikus az a feltételezés, hogy a liberális-konzervatív világnézeti pozíciók közötti szakadék áthidalása csak akarat, jóindulat, tolerancia, valamint az úgynevezett „törzsi ösztönök” leküzdésének dolga. Nyilván szükség van párbeszédre, de látni kell, hogy ebben a küzdelemben sok tekintetben olyan tartalmakról van szó, amelyek kizárják egymást.”