Rabszolgák, ne rabszolgáljatok! Képviselők, meg ne álljatok!

„Soha nem tudhatjuk, hogy a »kompetitív autoriter rendszer« mivel billen ki, hiszen azok bukására vagy buktatására nincsenek semmiféle általános receptek. Minden parlamenti kijövetel előkészítést kíván.

Ahogyan egy általános sztrájk is, ami lehetne folytatása az eseményeknek, de kissé szkeptikus vagyok ezt illetően. Ünnepi időszakban, pár héttel az ország komplett leállása előtt, ebben a munkakörnyezetben meglehetősen nehézkes kivitelezni azt. Aki csinált már ilyet, az tudja, hogy annak szervezése nem keddről szerdára történik, hanem hónapos munka eredménye. Igazi szervezettséget és munkavállalói bebiztosítottságot követel, lám a félpályás útlezárások sem terjedtek ki az egész országra, messze nem.

Szemléletesen írja Jámbor András, hogy a tömeg különösebb szervezeti mobilizáció nélkül ment ki, és maradt kint tegnap, de a vezető és cél nélküli tömegnél rosszabb nincs – vagy talán csak a facebookos tüntetés-képeslapok (»itt vagyunk, de hol is?« típusú fotók) –, mert az a céltalanság és a kifulladásérzés veszélyét hordozza magában.

Nehéz ugyanakkor megmondani, mi vagy ki irányából indul majd a következő szakasz: aligha az Alkotmánybíróság vagy Áder János felől. Szakszervezetek? Parlamenti pártok? Tömeg? Sehonnan? Nem tudjuk megmondani, hiszen éppen a »kompetítv autoriter rezsimek« sajátossága az, hogy »kimegyünk a térre, de megtartani azt már nem akarjuk« (erről bővebben itt), ahogyan az is, hogy a politikai cselekvés dinamikája ilyen rezsimekben kiszámíthatatlan.”