Liberális apostol

„Ez pedig igen súlyos jelzés Macron számára. Ő úgy nyert, hogy nem volt párt a háta mögött, a nép gyermekeként állította be magát, távol a párizsi pártpolitikától, nem volt senkinek senkije, ma sincs körülötte senki ideológiai okokból, csak lehetőségre váró szerencsevadászok. Észrevette, hogy a francia hagyományos pártok lelkesen törnek a szakadék felé, s betöltötte a hatalmas űrt, amelyet hagytak neki a beágyazott politikai erők.

Most pedig azzal szembesült, hogy az ő népi mozgalmával szemben formálódott egy másik, vezető nélküli közösség. Rájuk egy cseppet se hat a liberális maszlag, amellyel annyira sikeres tud lenni a nyugati sajtóban vagy az Európai Parlamentben, mert nem az ideológiát kérik rajta számon. Macron intője ugyanúgy szól minden politikusnak, akik látványosan elszakadtak saját népüktől, s képtelenek az elvek és elméletek ragadós pókhálójából kikeveredni.

Az önjelölt messiás csak a saját szemében megváltó, s igyekszik elhitetni mindenkivel, hogy ő oldja meg a gondokat. Amikor viszont tenni kellene valamit, a szépen fésült, drága öltönyben feszítő fiatal elnök minden bátorsága elszáll, s inkább semmit se tesz, csak mond valami nagyon hangzatosat. Márpedig egyetlen forradalmat se nyertek még meg úgy, hogy a Facebookon ráklikkeltek sokan, ahhoz mindig arra volt szükség, hogy a klikkelő forradalmárpalánták ténylegesen, személyesen tegyenek valamit saját magukért. Macron ehhez mindig kevés volt. A sárga mellényesek pedig talán nem tudják, hová tartanak, de felgyújtják Franciaországot.”