Ez a Brüsszel leckézteti Budapestet? Komolyan?
Nem Didier Reynders az első uniós bürokrata, aki azután keveredett korrupciós botrányba, hogy bőszen kritizálta Magyarországot. A híres lebukások azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik.
Ma csak szemrebbenés nélküli hazudozás van, pökhendi, nagyképűen magabiztos válaszok vannak, és gúnyos mosolyok.
„Mindez nem volt olyan régen. Nem volt olyan régen, amikor a korrupciónak már a gyanúja is elegendő volt ahhoz, hogy politikusok lemondjanak a pozíciójukról. Persze már akkoriban is akadtak bőven olyanok, akik csak a vállukat vonogatták, cinikusan, megvetően mosolyogtak a korrupciógyanús eseményekről szóló diskurzus hallatán. Emlékezzünk csak az MDF–Fidesz-székházügyre vagy az ugyancsak a Fideszt érintő tokaji szőlőültetvények esetére.
Ma már nincsenek könnycseppek, nincsen gyöngyöző homlok, nincsenek izzadó tenyerek, nincs kínos magyarázkodás és bocsánatkérés, és végképp nincs lemondás. Ma csak szemrebbenés nélküli hazudozás van, pökhendi, nagyképűen magabiztos válaszok vannak, és gúnyos mosolyok, valamint a korrupciógyanús esetek feltárására vállalkozó újságírók szidalmazása és lejáratása. Ma a kormánypártok propagandistái már szégyenérzet nélkül veszik védelmükbe a kormányfő milliárdos barátainak korrupciótól bűzlő piszkos ügyeit éppúgy, mint a kormánypártok vezetőinek gátlástalan urizálását. »Orbán Ráhel azért hord 12 milliós órát, mert az olcsó karóra nem komoly« – magyarázta komolyan a szélsőjobboldali propagandabulletin főszerkesztője. »Miért lenne az utazás ajándék? Ha a BKV-n utazik, azt is be kell írni a vagyonbevallásába?« – álmélkodott egy, a kormány által finanszírozott internetes portál főszerkesztője, aki nagy erőkkel igyekezett védeni a miniszterelnököt a luxusrepülőútjai kapcsán.”