Auf Wiedersehen, Frau Kanzlerin!

„Valószínűleg örökre bevésődik politikai emlékezetünkbe az a csodálatos kép, ahogy a kancellár asszony, valamint Németország Franciaország nevezetű tartományának régense, Macaroni (copyright Marine Le Pen) kézen fogva vigyorognak a két diktátorral, Putyinnal és Erdogannal. Igen ám, mondják az érzékeny lelkű haladók, csakhogy Merkel hiába bizniszel úgy a diktátorokkal, mint senki más Európában, közben megjegyzi, hogy »na de a demokrácia«, illetve, hogy »ne bántsátok a buzikat«. A haladó lélek ettől megnyugszik, mert olyan kellemesen érzelmes, hollywoodi hatása van, a diktátorok (sőt talán még maga Merkel is) meg már előre ismerik az ilyen kemény kiállások súlyát – azaz tudják, hogy nem nyomnak többet egy marék lepkénél.

A német vagy bármilyen külföldi birodalom uralma a magyarok felett a haladók régi nedves álma, hiszen itthon, belső forrásból kissé nehezen tudnak hatalmat szerezni. Ezért reménykedtek abban, hogy mivel végső soron a német politikai vezetés szemében minden nép gyermeke potenciális szudétanémet, ezért talán hajlandóak megszállni minket (újra) és elzavarni Orbánt.

Lehet, hogy ez a szudétanémetséggel kapcsolatos német meggyőződés volt az oka a Schaffen SS hitvallásának is, vagyis annak, hogy a barna szempárok millióiból is gond nélkül lesznek németek. Merkel életművére – bármit tett is előtte – úgy fogunk emlékezni, hogy ő volt az, aki behívta a mohamedánokat.

Egy újabb nagy német vezető távozik tehát, és elődeihez hasonlóan olyan örökséget hagy nekünk, ami után lehet majd nagyokat takarítani. A haladók meg elvégzik a gyászmunkát.”