„Sajnos kiderült, hogy Kovács néni nem magyar. A trafik, az magyar, hiszen rá van írva, hogy »Nemzeti«, a kuka is magyar, hiszen a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Zrt. kezeli, bár a szemetet újabban nemigen viszik el. De attól még magyar. Kovács néni viszont nem. Mivel mindig megnézi a tévé-híradóban, mit mondott a miniszterelnök (ő jelenti be a nyugdíjemelést meg az Erzsébet-utalványt), erről értesült is. Mint köztudomású, a kormányfő szükségét érezte, hogy a magyar nyelv eredetének tisztázása után választ adjon arra is, ki a magyar. Ez közérdekű információ, mert a migránsok közül nem mindenki fekete (ez is valami Soros-trükk lehet), így egyeseket magyarnak nézhetnek. Kovács néni aggódik, hogy ha ő nem magyar, akkor talán migráns. Lehetne persze még letelepedési kötvényes is, de senki sem hinné el róla, hogy valaha is ennyi pénze volt.
De magyar már nem lehet, mert a lánya Londonban pincérkedik, ott került össze egy lengyel fiúval, attól van a kisunoka. Gagyog kicsit magyarul meg lengyelül is, közben angol oviba jár, akármilyen aranyos a szkájpon, színmagyarnak semmiképpen sem mondható. A miniszterelnök pedig világosan megmondta, hogy mostantól az a magyar, akinek az unokája is magyar. Korábban azt mondta meg ugyanilyen világosan, hogy »Magyarország a magyaroké«, ez itt »nem átjáróház, és nem is gyűjtőtábor«. Ezért van most bajban Kovács néni. De legalább nincs egyedül: itt van pl. a tisztelendő úr, neki egyáltalán nem lesz unokája. Legalábbis reméljük.
Én viszont kifejezetten jól jártam. 2005-ben Tusnádfürdőn már kiestem a nemzet kebeléből mint baloldali, akinek csak annyi köze van a nációjához, hogy folyton rátör. De a dolog ezek szerint nem volt végleges, mert most ismét befogadtattam az unokák jóvoltából. Bár még ez sem tuti. Honnan lehetne tudni, hogy ők biztosan magyarok, amikor nekik még nincsenek magyar unokáik? Bele lehet ebbe bolondulni, kérem.”