„Abban nyilván van igazság, hogy a Honvédkórház kipécézésével nem föltétlenül állítunk fel helyes diagnózist az egészségügyi ellátás, és azon belül a sürgősségi betegellátás problémáiról, hiszen sokkal átfogóbb, egy intézményre nem szűkíthető jelenségekkel, összefüggésekkel van dolgunk. Az is igaz, hogy az elmúlt években az észak-pesti régióban több kórház is bezárt, ezek páciensei pedig most főként a Honvéd felelősségi körébe tartoznak.
Az egészségügyi kormányzat kórház-átalakítási terveiben, vagyis a három fővárosi »szuperkórház« kialakításának a terveiben szerepel a Honvéd sürgősségi centrumának bővítése. Szabó István, a Honvédelmi Minisztérium honvédelmi ügyekért felelős államtitkára szerint a jelenleg naponta 60-80 páciens ellátására alkalmas sürgősségi osztály kapacitását akkorára bővítené, hogy 250 főt is képes legyen kezelni egy nap.
A jelentős kapacitásbővítés persze sok problémára gyógyír lehet, ám kérdés,
Vajon ha a jelenlegi szakemberigényt sem tudja kielégíteni a rendszer, akkor milyen módszerekkel sikerülhet ez még nagyobb léptékben.
Illetve az is kérdés, hogy a szuperkórházak kialakításáig foglalkozik-e majd a kormányzat és a Honvéd menedzsmentje azzal, hogy a jelenleg a páciensek és az orvosok, illetve rezidensek számára is méltánytalan és megterhelő improvizáció helyett normális módon rendezzék a sürgősségi osztály helyzetét.
A mostani megoldás, hogy más osztályokról küldenek át kollégákat, egyértelműen nem tetszik az ott dolgozóknak és betegbiztonsági szempontból is hátrányos. Erre középtávon berendezkedni képtelenség. És úgy tűnik, az orvosok után, a sürgősségi osztály vezetője, Zacher Gábor is erre a következtetésre jutott.”