„Az olcsó kenyér »életszínvonalat« véd, s a szerbiai kormány úgy számol, hogy azt mindenki, még a szociális segélyből élők és az alacsony nyugdíjjal vagy csupán minimálbérrel rendelkezők is megvehetik. És kiszámolt még valamit. Az év végén esedékes, hogy betartsa ígéretét, és valamelyest visszaállítsa a megnyirbált nyugdíjakat, és a közalkalmazottak csökkentett bérét. A kissé megemelt járandóság kb. pont akkor érkezik, ameddig a 46 dináros garancia szól. Utána jöhetnek a drágítások, a kenyér, a villanyáram, a közművek… Jó lenne, ha nem így lenne és végre túllépnénk a bűvös 25.000 dináron, amit megélhetési minimumnak vélt Aleksandar Vučić államfő, akkor még kormányfő, amikor négy évvel ezelőtt úgy döntött, hogy minden ennél a határértéknél magasabb nyugdíjból és állami fizetésből levon valamennyit, hogy jobb legyen az egész ország népének.
Most bizonyítania kell, hogy jobb lett.
Jelenleg Szerbiában több százezer ember dolgozik minimálbérért (ami valamivel kevesebb 25.000 dinárnál) vagy még kisebb összegért. Egy órai munkáért ők három Száva-veknit vehetnek most. Ha lesz valami az aktuális béremelésből és a nyugdíjak visszaállításából, és ha januárban drágul a kenyér és sok minden más (amire már vannak jelzések), akkor ugyanott vagyunk, ahol voltunk. Hic Rodos, hic salta! - most, a közeli hónapokban kell majd megmutatni a kormányzatnak, hogy nem így lesz, mert több jut az asztalra, hiszen jól gazdálkodott az elvett pénzünkkel és az adónkkal!?... Különösen, hogy tudjuk: nem csak kenyérrel él az ember.”