Már miért ne volna fasiszta az Orbán-rezsim?

„Hadd tegyek még egy kitérőt: felsorolom az Orbán-rezsim fasizmusát cáfolni igyekvő, általam ismert  érveket, és azt is, mit gondolok róluk. (Ezeket Filippov nem mind említi, de az elemzésének nem is az a célja, hogy Orbánt tisztázza a fasizmus vádja alól,  az csupán lehetséges hozadék.)

Ma nem vagoníroznak be embereket, nincsenek koncentrációs táborok. Mivel a fasizmus elsősorban eszmerendszer és hatalmi attitűd, nem feltétlenül kell hozzá vagonírozás, sem koncentrációs tábor – érthető, hogy sokaknál a fasizmus szó a holokauszt rettenetes képeit idézi fel elsősorban (és pont ez teszi nehezen használhatóvá),  de ez nem változtat a tényen, hogy voltak és vannak népirtás nélküli fasizmusok.

A fasizmus múlt századi fogalom, ma már nem aktuális, ez itt a 21. század, helló! A demokrácia fogalma meg az ókori keletkezésű, akárcsak a zsarnokság, de attól még bőven lehet aktuális. Igen, az ún. 21. századiság hívei rendre azt kiabálják, hogy a fasizmus a kommunizmussal együtt múlt idő, tehát kizárólag úgy szabadna beszélnünk ezekről, mint amik voltak.  Eközben a 21. századiságot valamiféle posztmodern, sőt, a posztmodern utáni (poszt-posztmodern) dologként feltételezik, amikor is minden kategóriát, de még a kategóriátlanság kategóriáját is ki lehet dobni rossz kacatként, és megtérni valamiféle tiszta és józan pragmatizmushoz. Nem akarnám most a 21. századiságot (ami inkább manír, mint ideológia), elemezni, csak annyit jegyeznék meg, hogy – és számomra Filippov cikke is pont erre a folyamatra mutat – hogy a politika rohamosan visszamodernizálódik: izmusok és antiizmusok vívnak egymással, a világfalu az újraébredő nemzetállamok lakóhelye, azok minden negatív és pozitív hozadékával. Úgy tűnik, az úgynevezett progresszió (mint fejlődés) a világ nagyobbik részén ábránd, vagyis pusztán technológiai értelemben igaz. Semmi meglepő nincs abban, hogy megint létezik fasizmus. Hát persze, hogy ez a fasizmus mai, vagyis tulajdonképpen új, – de az új volta és a maisága nem érinti a lényegét; működik, mégpedig a 2010-es évek Európájában.

Fasisztázni a lejárt, cikis, régibalos, DK-s arcok szoktak, tehát nagyon nem menő. Egyáltalán nem érdekel, hogy egy vélekedés menő vagy nem, és vállalom a kockázatát, hogy olyanokkal rokonítsanak, akikhez nem sok közöm van.

A fasiszták fasisztának vallották magukat, Orbánék meg nem, és illik beszámítani az öndefiníciót. Az öndefiníciót nézetem szerint is be lehet számítani, de az még nem jelenti, hogy el is kell hinni (Hitler például vadul tagadta, hogy fasiszta volna).”