Nagyon nagy nap

„Állítólag sikeres volt a tárgyalás az Európai Unió és az Egyesült Államok között, hiszen mindkét résztvevő örült az egyeztetés végén, Donald Trump pedig a tőle megszokott választékossággal nagyon nagy napnak nevezte a döntést. Az amerikai elnök tárgyalópartnere Jean-Claude Juncker volt, akit egyes lapok nemes egyszerűséggel az Európai Unió elnökének neveztek, amolyan csúcsvezetőnek, a kormány- és államfők királyának.

Persze korunk hisztérikus sajtója azzal foglalkozik, hogy Juncker nem volt hajlandó megfogni Trump kezét, feltételezve, hogy ő amolyan határozott és szigorú vezető, aki ilyen apró trükkökkel jelzi, hogy nem ért egyet Donald Trump politikájával. Juncker és Trump személyes kapcsolata egy kicsit se érdekes, főleg annak fényé­ben, hogy egy lassan körvonalazódó kereskedelmi háborúról, elvekről, értékekről és a kétoldalú kereskedelmet érintő kérdésekről is szó esett.

A végeredmény, ahogy lenni szokott, most is teljesen megfoghatatlan, értelmezhetetlen, mert az nem eredmény, hogy Amerika mégse tartja veszélynek Európát magára nézve. Talán egy hét múlva ismét változik a világ, vagy húsz perc múlva, esetleg egy évig tart a béke. Nem tudni. Ha pedig Juncker vállán nyugszik az Európai Unió kereskedelmének a jövője, akkor jobb, ha mindenki kidolgoz egy B tervet. Csak úgy, biztos, ami biztos.”