Alapkutatási kiskáté

„Mi az alapkutatás, és mi a célzott kutatás?

A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló törvény (2014. évi LXXVI. törvény) szerint: az alapkutatás olyan felfedező jellegű kísérleti vagy elméleti munka, amelyet elsősorban jelenségek, tapasztalatok és megfigyelések megértéséhez szükséges új ismeretek megszerzésének érdekében folytatnak anélkül, hogy kilátásba helyeznék azok gyakorlati alkalmazását vagy felhasználását.

A jogi definíció mellett sok más azonos vagy legalábbis rokon meghatározás is van: felfedező, a tudós kíváncsisága által motivált, alulról építkező (bottom-up) kutatás. Önmagában kicsit mindegyik félrevezető, de együtt megvilágítják a lényeget.

Egy tudományos kutatásnak két fő motivációja, hajtóereje lehet: vagy a társadalom, gazdasági élet, ipar által felvetett kérdésekre keres választ, vagy olyan kérdést vizsgál, amelyet a tudomány belső logikája diktál. Az előbbit könnyű megérteni: Mekkora a globális felmelegedés? Milyen öntözéses gazdálkodás valósítható meg hazánkban? Hogyan lehet minél több rákbeteget meggyógyítani? Nyilván a végtelenségig sorolhatók ezek a fontos kérdések. Az ilyen kutatásokat nevezzük célzott vagy megrendelés hajtotta (top-down) kutatásnak.

A tudomány belső logikájából fakadó kérdéseket nehezebb jellemezni, és nehezebb példákat is hozni, legalábbis a laikus számára. Néhány nagy kérdést azért fel lehet idézni: ilyen a »Humán Genom Projekt«, az emberi DNS bázissorrendjének meghatározása vagy a gravitációs hullámok mérése. De a kutató nap mint nap találkozik olyan kérdésekkel, amelyeket talán még a szomszéd szobában dolgozó kollégája számára is nehéz volna megfogalmaznia, de amelyekről érzi, hogy megértésük, megválaszolásuk nélkül nem tud továbblépni.

Aki alapkutatással foglalkozik, az tehát szabadon választja meg a témáját, csak a kíváncsiságától hajtva?

Nem szeretem a »kíváncsiság hajtotta kutatás« kifejezést. Itt nem arról a hétköznapi értelemben vett kíváncsiságról van szó, hogy: »Vajon mit csinál a szomszédom?« A tudományban a jól feltett kérdés ugyanolyan értékes lehet, mint a rá adott válasz.

Ha szabad saját területemről, a matematikából hozni példát, Erdős Pál kiváló eredményein túl azzal lett a 20. század egyik legnagyobb hatású matematikusa, hogy szinte megszámlálhatatlan új problémát (matematikai tolvajnyelven »sejtést«) fogalmazott meg, amelyeknek a megoldásán fiatal matematikusok egész generációja nőtt fel, itthon és külföldön egyaránt. Biztosan nem látta előre, hogy ezek az eredmények többek között a számításelmélet alapjává válnak, de azt látta, hogy itt van a matematikának egy tág területe, amit nem ismerünk, nem értünk; lássunk hát neki, értsük meg! Egy méltatója írta, némi panaszos éllel, hogy ezekkel a sejtésekkel Erdős azoknak a hatalmas metatételeknek az egyszerű következményeit közli velünk, amelyek a tudatalattijában élnek.

Röviden: az alapkutatási témák kiválasztásánál a kiváló kutatók tudására és tehetségére kell építeni; csak ezzel lehet ezt a felhalmozott tudást igazán hasznosítani!

A »tudomány szabadsága« kifejezés is félrevezető lehet. A tudós szabadsága nem olyan, mint mondjuk, egy playboy szabadsága. Az alapkutatásnak szabadnak kell lennie a politikai nyomástól és – amennyire lehet – a gazdasági nyomástól is. Ezek helyett a kutatás témáját a tudomány belső logikája és a kutatások világszerte elért legfrissebb eredményei diktálják. Aki rosszul választja meg a témáját, a legkisebb ellenállás irányában haladva érdektelen vagy túl könnyű témát választ, az nem kapja meg a közösségtől az elismerést, nem nyer pályázatot, kikopik a kutatásból. (Nem ez a helye, hogy a »tudományos divatok« és a »megcsontosodott hagyományok« Szküllájáról és Kharübdiszéről beszéljek, bár ez is kapcsolódna a témához.)”