Akciótervre van szükség Magyarország védelméhez

„Több szakmai szervezet, kormányzati forrás, sőt még Brüsszel szerint is megismétlődhet a 2015-ös menekültválság. A honvédség békeidős alkalmazása a tömeges migráció és a terrorveszély miatt akkor új jogi helyzetet kívánt. Várhatók újabb intézkedések?

Ennek jogi megalapozása már az elmúlt időszakban megkezdődött, hiszen békeidőben a honvédséget fel kellett hatalmazni arra, hogy részt vehessen a határvédelmi feladatokban. Azonban a migrációs nyomás folyamatos, egyre erősödik, és újabb kihívások is vannak. Jól látható, hogy a Soros Györgyhöz köthető nemzetközi hálózat offenzívát indított a nemzetállamok ellen. Ő és a hozzá köthető NGO-k szerveznék meg Brüsszellel karöltve az unióba történő bevándorlást. Ez számunkra elfogadhatatlan. Világosan leszögeztük: nekünk Magyarország az első! És ezt a magyar emberek már népszavazáson és a két hónappal ezelőtti országgyűlési választáson is elsöprő többséggel eldöntötték. Az ország megvédéséhez olyan akciótervre van szükség, amely az alaptörvény hetedik módosításában és a Stop, Soros! törvénycsomagban ölt testet. Önazonosságunk alkotmányos védelmét szolgálja, hogy az alaptörvényben benne lesz: az Országgyűlés döntése nélkül senkit sem lehet az országba betelepíteni. Olyan kitétel is lesz, hogy még csak menedéket sem kérhet az, aki ugyan hazájában üldöztetésnek van kitéve, de olyan országon keresztül érkezik, amelyet nemzetközileg is biztonságosnak tekintenek. Megjegyzem, Magyarországot csak ilyen államok veszik körül. A Stop, Soros! legfontosabb eleme a büntető törvénykönyv módosítása, ami arról szól, hogy aki az illegális migrációt szervezi és/vagy a magyar törvények megsértésére buzdít, annak egy zárt intézményben van a helye, amit börtönnek hívnak.

Több európai uniós szervezet, politikus, sőt az ENSZ is bírálta az illegális bevándorlás elleni magyar lépéseket.

Ahogy megyünk előre az időben, a legmegátalkodottabb migránssimogató politikusok is kezdenek észbe kapni, mivel a brüsszeli fősodratú politikát támogató terveik nem váltak be. Mára Európában a migrációhoz kapcsolható biztonsági kérdések lettek a legfontosabbak. Azok a pártok, amelyek ezt nem vették figyelembe, sorra elbuknak, vagy olyan helyzet alakul ki, hogy a koa­líciós alkudozás során nem azért állnak sorba a vezető politikusok, hogy miniszterelnök lehessen belőlük, hanem pont fordítva, menekülnek a kormányzás felelőssége elől. Kérdés, hogy lehet így egy országot vezetni? Olyan egységben, olyan erőben, ha úgy tetszik, olyan kegyelmi állapotban, mint Magyarország, nincs senki más az EU-tagállamok közül. Tudják, hogy a mostani helyzetben az általunk adott válaszok a jók, és ezért sokan mellénk állnak. A bevándoroltatásban érdekelt erők részéről pedig egyre nagyobb a nyomás, mivel egy év múlva európai parlamenti választás lesz, ahol szintén a migráció lesz a fő kérdés. A Magyarország elleni eszeveszett támadások is azt mutatják, hogy a maradék 12 hónapban át akarnak vinni uniós szinten minden olyan döntést, amelyik a Soros-terv megvalósításához szükséges.

A politikai nyomáson kívül az uniós forrásaink drasztikus megkurtítása is ezt a célt szolgálja?

A felső korlát nélküli bevándorlást alá akarják dúcolni megfelelő pénzügyi ösztönzőkkel is. Miközben a brüsszeli túlhatalomra nemet mondó és az EU-ból kilépő Nagy-Britannia miatt érthetően kevesebb lesz az elosztható pénz, mégis, ezen felül, a felzárkóztatási alapokból további pénzeket akarnak elvonni a renitensnek tekintett Kelet-Közép-Európától, különösen Magyarországtól és Lengyelországtól. A mezőgazdasági alapokat pedig egyszerűen ki akarják üresíteni, hogy a felszabaduló pénzekből a Brüsszel és Berlin migrációs terveit végrehajtó államokat jutalmazzák. Friss hír, hogy az új pénzügyi elosztásnak Németország lenne a nyertese, mert 2013-ig visszamenőleg minden befogadott migráns – döntősen illegális bevándorló – után 2800 eurót kapnának fejenként, ami összességében több milliárd eurót jelent. Az illegális bevándorlók és azok szervezőinek támogatása helyett az EU bürokratáinak inkább fel kellene készülniük azokra a rossz hírekre, aggasztó jelekre, amelyek egy új, eljövendő gazdasági válságról szólnak az eurózónát illetően.”