Amikor a normális különössé válik

„Nehéz elképzelni Európa biztonságára és tekintélyére nézve rombolóbb folyamatot, mint ezt a több éves tehetetlenkedést, amelynek során erős európai országok megadóan tűrték, hogy mindenféle »civilek« bárkit partra tegyenek a kikötőikben.

Az viszont nagyon elgondolkoztató, hogy a migránsok partraszállásának és befogadásának megtagadása még mindig nem jár együtt a retorika változásával, annak az elismerésével, hogy Európa számára csak az a járható út, ha nem enged be gazdasági bevándorlókat és a már itt lévőket hazaküldi (ami nyilvánvalóan tömeges kitoloncolásokat jelent). Ez azt jelenti, hogy a közhangulat hatására meghátráló kormányokon még mindig hatalmas az ideológiai nyomás, még mindig fontosabbnak érzik a homályos »erkölcsi indokoknak« történő megfelelést, mint a saját törvényeik betartását. Arról nem is beszélve, hogy az Unió intézményeiben és a véleményvezér értelmiség nézeteiben, döntéseiben semmiféle változás nem tapasztalható, láthatólag semmilyen formában nem akarnak reagálni az egyre határozottabban kifejeződő népakaratra.

Most érthetjük meg igazán, milyen következményei vannak, hogy kezelhetetlen jelenségeket azzal próbált meg »megoldani« az európai liberális elit, hogy a normalitás részének maszkírozta őket. Bármennyire is sajnálatos, de az a normális, hogy országok vagy országok egy csoportja teljes egészében ellenőrzi azt, ki léphet be és ki tartózkodhat a területén. Ennek az alternatívája a káosz és a még nagyobb káosz.

A liberálisok utóvédharca most az, hogy a határvédelmet újult erővel próbálják meg embertelennek és az alapvető emberi jogokkal ellentétesnek beállítani. Talán nem sikerül nekik még egyszer ezt elhitetni velünk.”