„Boncolgathatjuk napestig a választási eredményeket, a lényeg azonban az, hogy a választók alig-alig büntettek meg valakit, sorra szavazták a T. Házba a leggázosabb alakokat. Nem érdekel, hogy ebben mennyi részük van a trükköknek, a nyilvánosság kisajátításának, a manipulációnak vagy a mozgósításnak, de bizarr, hogy végül a miniszterelnök rostáján esik ki néhány azok közül, akiknek már nekünk kellett volna elégtelent adnunk. Így viszonylagossá válik minden, mert jól látható, hogy Orbán Viktor nem annyira erkölcsi felháborodásában válik meg valakitől, nem a morális kopás leltára, hanem az aktuális felhasználhatósági mutató, esetleg valamicske önállóság felmutatása volt a döntő szempont a szelekcióban. A pártcsalád krémjéhez sokféleképpen lehet tartozni, s nyugodtan elmondható, hogy ebben a körben bőven találni végtelenül, már-már a gerinctelenségig lojális, de tehetséges embereket, akikbe, és ez ebben a kunszt, beleég a fölmondott lecke, nem okvetlenül cinikusak, hiszik is már, amit mondanak.
Csakhogy ebbe a körbe az utóbbi években olyanok is bekerültek, akiknek teljesítménye más miatt honorálandó. Németh Szilárdnak el kellett engedni a kezét, mert szolgálatteljesítés közben már-már agyhalott lett, ugyanakkor ez röpítette az alelnökségig. Kiderült, hogy azon kevesek közé tartozott, akik szűkebb környezetükben is amortizálták magukat, az »ide lőjetek!« hetyke butasága újra megbosszulta magát, holott őt arra alkalmazták, hogy zónaételes asztaloknál muzsikáljon. Közlési vágya már odáig terjedt, hogy a Facebookon panaszolta, pár óráig kihagyott a Matávnetje.
A másik alapembert, Kubatov Gábort nem fenyegeti ilyen veszély. Ő lépésről lépésre küzdötte föl magát a logisztika fejedelmévé, a szervezet és a szervezés szürke eminenciása lett. Speciális rendfenntartó, aki az általa favorizált rend érdekében nem válogat az eszközökben. Szavazatszerző és -megtartó, aktivisták csapatmozgásait irányító főtiszt. Drukkerek barátja és ellensége, ahogy a helyzet kívánja. Nagy titkok tudója, s ha a zárt műhelye ajtaján át kiszűrődik is valami leleplezésféle, amelynek nyomán szörnyű részletek derülhetnének ki magáról a birtokában lévő rendszerről, adattömegről, az asszisztencia és a főnökség azonnal összekapaszkodik, és képes az ügyet elaltatni, levenni a napirendről. S persze azonnal visszatámadni is. A pártigazgató kényes munkákért felelős, fegyelmezett és strapabíró, ritkán nyilatkozik, megrág minden mondatot, esze ágában sincs a politikai belharcok gladiátoraként föllépni. Talán éppen ezért kapta meg az elnöki posztot egy olyan klubnál, mint az FTC.”