Komolytalan a Sargentini-jelentés

„Ha valakinek eddig kételyei lettek volna afelől, hogy a Magyarország és a magyar emberek önrendelkezése ellen az Európai Parlamentben (EP) készülőben levő, a holland Judith Sargentini nevével jegyzett Soros-jelentést azért fogalmazzák, hogy a szabad bevándorlást akadályozó magyar kormányt eltakarítsák az útból, akkor az e témában az elmúlt hetekben tartott LIBE-bizottsági viták azokat eddigre már biztosan eloszlatták.

A Magyarország elleni vádirat vitájában szinte minden második résztvevő megemlítette, hogy a magyarok ellenállnak a betelepítésnek, és a szöveg leghosszabb fejezete a bevándorlók jogairól szól, ez alkalommal sem feledkezve meg arról, hogy Ahmed H. terrorizmusért elítélt személyt védje.

A cél minden eddiginél világosabb: a magyar ellenállás leküzdése és az, hogy a magyar emberek április nyolcadikán kristálytiszta egyértelműséggel kinyilvánított akarata ellenére Magyarország kormányát belekényszerítsék abba, hogy beleegyezzen az Európába beengedett bevándorlók felső határok nélküli, uniós országok közötti elosztásába és a migráció támogatásába. A bevándorláspárti európai erők igen jelentősek.

Kik képezik? Jean-Claude Juncker bizottsági elnök, Martin Selmayr, az uniós bürokrácia élére nemrégiben jogi puccsal kinevezett nagy hatalmú német főtitkár, az egykori biztos, a luxemburgi Viviane Reding kabinetfőnöke. A politikailag még az etalonnál is korrektebb görög Dimitrisz Avramopu­losz bevándorlási biztos, az európai és amerikai NGO-k kedvence. Az EP kommunista, szocialista, liberális és zöldfrakciói (sőt még néhány néppárti is!).

A nagy hatalmú LIBE, továbbá jó néhány, gyarmattartó múltú vagy jelenű, vagy egykori rossz cselekedetei miatt még ma is lelkiismeret-furdalástól üldözött és ezért hevesen kompenzáló bevándorlóország vezetője. Mindnyájuk háta mögött áll a 2015 szeptemberében a Project Syndicate által közzétett, betelepítést célzó Soros-terv, és sosem riadtak vissza attól, hogy ezt a szándékukat a jog kijátszásával is elérjék.

Mondanunk sem kell, hogy a felsorolt személyek, politikusok, szervezetek mindezt, vagyis az Európába irányuló bevándorlás ösztönzését mindenfajta demokratikus felhatalmazás vagy az általuk képviselt emberek megkérdezése nélkül teszik.

A Sargentini-jelentés maga is kénytelen nyíltan beismerni, hogy mivel az uniós jog területén a muníciója édeskevés, továbbá az ezzel kapcsolatos jogerős döntéseket Magyarország már túlnyomórészt teljesítette, ezért nem annyira az unió minden tagállamra kötelező jogának a sérelmeit kívánja számonkérni a magyarokon, hanem a világban ma divatos főáramú ködös, definiálatlan, az államokat szerződés szerint nem vagy csak részben kötő, gyakran globális-nem kormányzati, a nemzetközi szervezetek pontatlan, de hangzatos emberi joginak titulált elveit is.”