„Ha a parlamenti ellenzék sem a mandátum átvétele, sem a parlamenti tisztségek betöltése, sem az alkalmazott politikai eszközök, sem a politizálás tartalma kapcsán nem képes újításra, akkor felesleges megvitatni a parlamenten belüli és kívüli ellenzék együttműködésének tényleg nehéz kérdéseit. Mert van gond azzal is elég: hogyan lehet egyben tartani, irányba állítani egy nézeteit illetően heterogén, társadalmilag azonban túlságosan zárt kormányellenes tömeget, egyidejűleg megszervezni, közösségekké formálni, mozgásban tartani, közben szemet kell-e hunyni a kirekesztő nézetek felett az Orbán-ellenesség érdekében, el kell-e dobni eredeti elveinket?
Nem vitás, könnyebb lenne az ellensúly létrehozása a történésekre érzékenyen, felelősséggel reagáló, professzionálisan politizáló parlamenti ellenzékkel, amelynek nyolc ilyen év után igenis meg kellene szaggatnia a ruháját, és radikálisan meg kell változnia. Aki nem ezt teszi, az szándékosan vagy szándékolatlanul, mégis tevőlegesen a NER-t szolgálja.
Nincs mit folytatni, csak a törmelékben turkálunk, mindent elölről kell kezdeni. A parlamenti ellenzékkel. Vagy nélküle. Azt is kibírnánk valahogy.”