„A minap jelent meg a hír, miszerint az első negyedévben a bruttó hazai termék, a GDP szezonálisan és naptárhatással kiigazítva 4,7 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest. Ezzel az adattal Magyarország az európai uniós tagállamok élmezőnyébe került, méghozzá dobogós helyre. Kedden, amikor ezt a számot nyilvánosságra hozta a Központi Statisztikai Hivatal, az egyik internetes portál olyan cikkel rukkolt elő, amelynek ezt a címet adta: »Már látszik a magyar gazdasági csoda vége – jöhet az összeomlás«. Szó bennszakad, hang fennakad…
Legszívesebben bele sem olvastam volna a műbe, de a kíváncsiság erősebb volt. A címmel ellentétben kénytelenek voltak leírni, hogy éves alapon a magyar növekedés változatlanul nőtt, de ugye, ahogy a Deutsche Welle elemzését idézik: az eddig bámulatos magyar gazdasági adatok hosszú távon már nem tarthatók fenn. A magas foglalkoztatottsági mutatók és az elvándorlás veszélyes elegye azt eredményezte, hogy hiány van szakképzett munkaerőből, amely a termelés folyamatos növekedését támogathatná. A béremelés pedig olyan mértékű, hogy felemészti a cégek profitját és a bővítésre költhető keretet.
Magyarul az a baj, hogy egyre nőnek a bérek és egyre többen dolgoznak. Bravó, soha nem gondoltuk volna, hogy emiatt még megüthetjük a bokánkat. Az elvándorlásról pedig annyit, hogy egyre kevesebben mennek el és egyre többen költöznek vissza.
(...)
Persze rossz ezzel szembesülniük mindazoknak, akik már 2010 óta arról sikoltoznak, hogy a kormány gazdaságpolitikája csak időleges eredményeket tud produkálni, és hamarosan bekövetkezik a katasztrófa. Azok a közgazdászok, akiknek az elmúlt nyolc évben még egyszer sem sikerült eltalálniuk egyetlenegy gazdasági adatot sem, talán jobban teszik, ha elmennek porszívóügynöknek.”