A politikamentes politika legvégső bukása

„Nincs olyan ellenzéki vezető, aki képes lett volna jelentős támogatói bázist építeni, azaz politikai megoldást kínálni a Fidesz alternatívájaként. Minthogy egyelőre nincs politikai megoldás a Fidesz ellen, ezért kezdődött a technikai megoldáskeresés, a rettenetes időszak, amikor a létező antiorbánista tömb újraelosztását próbálják megoldani a pártok, majd a választások előtti hetekben olyan képleteket létrehozni, melyekben az adott szavazatmennyiség elégséges a mandátum megszerzéséhez. (Megjegyzem, tévedés azt gondolni, hogy a jobboldali populizmusnak nem az egyebek mellett a vagyoni és jövedelmi viszonyokba való radikális beavatkozást ígérő baloldali politika lesz az ellentörténete és végzetes kihívása.) Ám ez a végül kudarcos, sok sebet ejtő tárgyalásos kampány már következmény: azért áll elő, mert nincs vezető, történet, kreatív energia.

Ezt a választási eredményből tudjuk: kiíródott a nagy táblára. Magyarázható sokféleképpen, de alapvetően két eset lehetséges.

1. Igazat mondanak, van érvényes politikai ajánlatuk, történetük, csak éppen nem sikerült átadni ezt az embereknek.
2. Nem mondanak igazat, egész egyszerűen nincs meséjük az életünkről, a jövőnkről, abban reménykedtek, hogy elegen utálják eléggé a Fideszt ahhoz, hogy eltakarítsák.

Szerintem az utóbbi verzió az igaz. De a pártok szempontjából mindegy, melyik változatot fogadjuk el, mert az ítélet nem különbözik: alkalmatlanok voltak arra, hogy a nemzeti érdeket tagadó kormányzást folytató, a kormánypárti politikusok elkövette bűnt erkölcsössé színező Fideszt leváltsák. Vagy azért, mert nincs politikájuk, vagy azért, mert nincs eszközrendszerük, kreatív energiájuk politizálni.”