Nem kell siratni a magyar demokráciát

„A nyugati perspektíva alapvetően hamis a magyar demokrácia állapotának megítélésében. Olyan elvárásokat akarnak itt érvényesíteni – éppen a demokráciák exportjának alfejezeteként –, amelyekben a több százéves nyugati polgárosodás, kapitalizáció és társadalmi modernizáció nézőpontja érvényesül, de idegen a magyar népesség jelentős részétől, legalább a felétől. Amikor a New York Times, a Telegraph és a FAZ temeti Magyarországot, pontosan abból a felvilágosító-gyarmattartói szemszögből teszik, amely egyfajta kultúrát kér számon a félperiférián a jobb igazgathatóság érdekében és a könnyebb integrálhatóság reményében. De Magyarországon történetileg nem állnak rendelkezésre azok a feltételek, amelyek ezt a nézőpontot visszaigazolhatnák.

(...)

A nyugati fölvilágosító progresszivizmus diadalmas visszhangja a hazai ellenzéki berkekben újra arra utal, hogy semmit nem értenek az országból és semmit nem tanultak a hibáikból. Nincs kétségem afelől, hogy 2022-ben – ha rajtuk múlik – megint bukni fognak. A magyar demokráciát nem kell siratni, mert pontosan megmutatkozik benne – minden manipuláció dacára – az értékrendek pluralitása. Aki viszont kezdeni akar valamit a termékeny átalakítása érdekében, annak szembe kell néznie azzal, hogy amit a saját igazságának vél, az legfeljebb féligazság.”