Vigyázó szemünket Kárpátaljára vetjük

„Értik egyáltalán a nyugati politikusok, mi is a valódi probléma az ukrán törvénymódosításokkal?

A nemzetközi közösség nem érzi át ennek a súlyát. Ha egy küldöttség csak az ukrán fővárosba megy el tájékozódni, és nem teszi be a lábát Beregszászra, Rahóra vagy Técsőre, arra a vidékre, ahol magyarok élnek, akkor a megfelelő ismeretek nélkül, papírok, elmondások alapján fog véleményt alkotni. Fontos lenne egy tényfeltáró bizottság, amelyik ott a helyszínen folytatna vizsgálódásokat. A Velencei Bizottság sem járt Kárpátalján, és nem folytatott tárgyalásokat, csak Kijevben. Ilyen tapasztalatok alapján csak szép elméleti véleményt lehet megfogalmazni, vagy éppen technikai kérdésnek degradálni ezt a hús-vér problémát.  A kisebbséget kell védeni, nem a többséget. Ebben az esetben viszont eljutottunk oda, hogy a többséget védik a kisebbségekkel szemben. A magyar diplomácia maximálisan elvégzi a feladatát, minden fórumon felszólalunk, minden rezzenésre odafigyelünk. Felhívjuk a figyelmet arra, példátlan, ami a kisebbségekkel történik Ukrajnában.

A Velencei Bizottság feje ehhez képest éppen a magyar kormányt vádolta egy interjúban azzal, hogy manipulál…

Szerdán kaptak választ a Velencei Bizottság titkárától, amelyben azt jelzi, fordítási hiba történt, és az Európa Tanács sajtó részlege már lépett a helyreigazítás érdekében. Az ügy ugyanakkor arra legalább jó volt, hogy a Velencei Bizottság titkára is lássa, még egy állítólagos félrefordításra is odafigyelünk. Látják, hogy a »Big Brother« figyel – ez a legfontosabb üzenetünk. Elfogadhatatlan, ha olyan kijelentések jelennek meg, hogy a magyar kormány az ukrán oktatási törvényt illetően manipulálna. Ez sértő a kormányra és a kárpátaljai magyarságra nézve is. Ezért írtam a Velencei Bizottság titkárának, és örömmel vettem tudomásul, hogy ettől a nyilatkozattól ő is elhatárolódott.

A megnyilatkozások alapján úgy tűnik, Nyugat-Európának alapvetően disszonáns a viszonya a kisebbségekhez?

Nyugat-Európa egyes országaiban inkább félelmet szül a kisebbségi kérdés. Franciaországban például a kifejezést sem ismerik, az egységes és oszthatatlan Franciaország képét tartják követendőnek, bár Korzika speciális jogállásának alkotmányban való rögzítéséről éles vita folyik a francia közéletben. Vannak olyan országok, ahol a kisebbség szót nem használják, de kulturáltan tudják a dolgot kezelni. Belgiumban a flamandok, vallonok és német nyelvű közösség tagjai között intézményi egyensúly van a föderatív berendezkedésnek köszönhetően. Vannak ugyanakkor olyan országok is, ahol egyfajta nyelvi ébredés tapasztalható, például Walesben. A globalizálódó világban, az információ szabad áramlása mellett megjelent az identitás iránti igény, és egyre erősödik, ez vitathatatlan tény. Az identitás keresés felgyorsult századunk egyik nagy kérdése.

Április elején célegyenesbe ér a Minority Safepack kisebbségvédelmi aláírásgyűjtés. Milyen hatása lehet az EU-ban egy ilyen kezdeményezésnek?

Európa egyes országaiban erőteljesebben jelenik meg az identitás. Az európai  uniós szerződésben benne van, hogy a kisebbségi jogokat tiszteletben kell tartani. Ez a jog ugyanakkor nem merül fel, nem érvényesül az egyes jogszabályokban. Miközben az EU rengeteg jogi normát hoz, ezekben eddig nem vetődtek fel a kisebbségek szempontjai. A Minority Safepack meglátásom szerint keretet tudna adni annak, hogy az unió jogszabályalkotásakor vizsgálják meg, szükséges-e a kisebbségek jogait valamilyen formában biztosítani. Gyakorlati példával élve: az lehetne egy vizsgálat tárgya, hogy van-e arra igény, hogy egy bankautomata a kisebbségek nyelvén is tudjon kommunikálni. Mivel a kisebbségvédelem ma nincs jelen az unióban, ez egy rendkívül fontos kezdeményezés. Kérdés, sikerül-e összegyűjteni az elegendő támogató aláírást.”