Iskolaalapítás elqúrva

„Elbukott a marosvásárhelyi római katolikus iskola újraalapításáról szóló törvény – adta hírül hétfőn a média. Mi történt? Annyi, hogy az alkotmánybírósági normakontroll megállapítása szerint nem a parlament dolga a tanoda összegubancolt helyzetének rendezése. Mint ismeretes a törvényhozás egyedi jogszabály által próbálta megoldani a helyzetet, azaz törvényessé tenni az iskolaalapítást. Nem sikerült. Amiként a Dragnea által Orbánnak tett egyezség betartása, betartatása sem. Ez utóbbiban, a helyzet ismeretében, valahogy végig kételkedtem. Sőt, ugyancsak a helyzet, a sajátos körülmények ismeretében állítom: a szándék őszinteségét illetően is komoly fenntartásaim voltak.

Az RMDSZ – mit is tehetett volna mást? – Kelemen Hunor révén tiltakozott egy sort, a jogállamiságot síratta, ultranacionalistának, magyarellenesnek, gyermekellenesnek bélyegezte a beadvány aláíróit, azaz az ellenzéki liberálisokat (PNL) és népi mozgalmárokat (PMP). Ami nagyon tetszett az elnöki kifakadásból, az a következő: »számukra semmi sem szent, a magyar iskolák sorsa, gyermekeink jövője sem«. Ilyenkor forr fel az ember agya: hát a »szövetségi« elnök eddig hol élt, hogy csak most döbbent rá a valóságra? Vagy mindig is tudta mindezt, csak reálpolitikailag nem volt »kifizetődő« ezt kimondania? Valahogyan úgy, ahogyan a székelyföldi autonómiára vonatkozó törvényjavaslat benyújtására sem volt mindeddig soha kedvező a politikai helyzet…

Mindenesetre valami nagyon hibádzik az RMDSZ politikusainak helyzetértékelése, tisztánlátása körül. Mert az csak a vak, illetve a szemellenzős “szövetségi” politikusok előtt nem világos, hogy bizony ebben az esetben ők a hunyók, merthogy anno ők baltázták el az iskolaalapítást. Az elemi jóérzés azt követelte volna meg, hogy bár egy »pardon, bocsi, ezt elqúrtuk, ezt mi qúrtuk el« elhangozzék részükről, de nem.”