Civil beszéd - Öngyilkos taktikák

„A Jobbik hosszú ideje mondja: azért sem lép vissza, mert a legtöbb helyen az övéi a legerősebbek. Arra számít, hogy ez magához vonzza a baloldali átszavazót. Részükről okos stratégia, a mieink részéről viszont öngyilkos taktika lehet. Mert ez most vérre megy.

Minden statisztika szerint az eleve összefogás-pártibb demokratikus oldalról nagyobb a taktikai átszavazás hajlandósága, mint fordítva. Ebben tehát nincs kölcsönösség. Rémülten hallom nagy tekintélyű, kiváló szellemektől is: nem baj, a jobbikos ne is kacsingasson ki a saját táborából, hiszen még majd a Fideszhez csábul, elég, ha a mieink szavaznak át a jobbikosra. Akár egyoldalúan, csak mi, vissza is léphetnénk. Értem és megértem a szándékot. De az egyirányú és aránytalan átszavazás – amit a véletlenül vagy tudatosan elbillenő felmérések is ösztökélnek - már nem a vágyott célt szolgálja. Ha kizárólag a Jobbik erősödik vele, abból már nem az álmodott idill, a konszenzusos szakértői kormány jön ki, hanem vagy szimplán egy Vona-kormány, vagy a másik rossz esetben a mi szavazatainkkal felhizlalt Jobbik mint egyetlen igazi ellenzéki váltópárt.

Tudom, ha a fejem tetejére állok is, a hagyományosan erős jobbikos körzetekben mindenképpen lesznek átszavazások, anélkül, hogy ezt máshol visszakapnánk. De legalább ne higgyük el, hogy minden körzet ilyen. Vegyük észre, ha játszanak velünk. Ne válasszunk öngyilkos taktikát, mert nem csak magunkat: az országot is kivéreztetjük vele. Azt hisszük, önfeláldozó Dugovics Tituszként védjük a demokrácia várát, és közben a saját zászlónk hull velünk a porba.”