Akik megváltoztatnák a valóságot

A non-bináris aszexuális, genderfluid és ciszhetero szörnykifejezések és helytelen használatukért járó boszorkányüldözések világában a legfontosabb dologról feledkezünk el, miközben gúzsba köt minket a politikai korrektség. A pc világa ma már egyet jelent a hazugsággal és az erőszakosan feminizált társadalom fantomképeivel. Kitalálták ezeket a fogalmakat, hogy tabusíthassák az igazán fontos kérdéseket,

Amíg a nemzetközi baloldal a nemzetiségi kisebbségek jogigényléseit képviselte, addig a megcélzott csoportjaik legalább releváns, létező közeget alkottak. Magyarán a valóság talaján mozogtak. Aztán egy huszáros vágással újat léptek, és úgy gondolták, a továbbiakban segítségre szoruló, saját identitásukkal küszködő embereket fognak kihasználni a hatalomra kerüléshez, vagy legalábbis a közéleti, társadalmi napirend, agenda meghatározásához. A társadalom erőszakos nevelésének hátterében csak ennyi állt.

Mi azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy a kár, amit okoznak, egyhamar nem megjavítható. A posztmodern nemzedékkel elhitették, hogy a fantáziák világa valóságos. Egy buta, de harcos fiatalságot fertőztek meg nem létező fogalmakkal, akik elszánt háborút vívnak a normalitással szemben a közösségi oldalak minden szegletében, és bárkit kicsinálnának, aki akár csak kételyeket fogalmaz meg az agendával kapcsolatban.

Az igazi felelős azonban mégis a nemzetközi baloldal. Számos kritikával illettem és egész tevékenységét negatívan ítélem meg, de pár dolgot kétségtelenül jól írt le Milo és ez a témakör is azok közé tartozik. Ahogy ő mondja, a baloldal és a liberálisok egyszerűen cserben hagyták ezeket az embereket. Cserben hagyták, mert arra ugyan képesek voltak, hogy az ő egyéni problémáikat betagozzák hetvenvalahány és azon is túljutó gendertípusba, de arra már nem voltak képesek, hogy a valóságot is megváltoztassák. A biológia és az emberi test ugyanis makacsul ragaszkodik a normalitáshoz, nem követi az elmebajos direktívákat. Ezért hiába kínál a baloldal megértést és elfogadást, valójában pofára ejtik őket, mert amint kimozdulnak szegények az echo-chamberből, azzal szembesülnek, hogy hazug világuk úgy omlik össze, mint Truman Burbank élete, amikor hajójával nekiütközik az égbolt hungarocell falának.

Ami pedig a közélet feminizálását illeti, az abban érhető a leginkább tetten, hogy a kényelmetlen igazságokat nem lehet kimondani, mert azok fájnak. És ami fáj, az rosszul esik.

Ha senki sem meri kimondani, hogy a király meztelen, talán még egy ideig kelletheti keléses testét a legszentebb tereken is.

Ezért aztán a véleményük miatt üldözendőket nem is azért támadják, mert azt mondták, amit; hanem azért, mert érzéseket bántottak meg. Az üldözés így annak szól, hogy a kimondott szavak sértőek, de nem hamisak.

Nyilvánvaló, hogy a mentális és identitásproblémákkal küszködő emberekkel a világon semmi probléma nincs. Természetes, hogy nem kell, nem szabad gyűlölni, megvetni, a társadalomból kitaszítani őket. Semmi ilyesmiről nincs szó. Segíteni kéne őket abban, hogy boldogan élhessenek.

Ehhez azonban ideje leszámolni a fantomfogalmakkal, az elmúlt években mesterségesen kitalált „nemekkel” és az édesgetés kultúrájával. Illúzióink ne legyenek, a baloldal egészen addig folytatja majd az emberek tönkretételét, ameddig a modern demokráciákban ezért realizálható szavazatszámok járnak.