Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
A demokrácia ünnepe volt a választás: döntött a nép, és megtörtént a csoda.
„Nem billegő választókörzet a hódmezővásárhelyi. Maga a város, amely vasárnap polgármestert választott, szintén nem számít annak. A rendszerváltás óta csak a jobboldalnak termett itt babér. Tegnap sem billegett: a Fidesz jelöltjét, Hegedűs Zoltánt simán elverte független kihívója. A demokrácia ünnepe volt a választás: döntött a nép, és megtörtént a csoda. Persze ennek a csodának nem is volt olyan bonyolult a receptje. Miután a korábbi kormánypárti polgármester halála miatt időközi választást kellett kiírni, az ellenzék az egyetlen olyan stratégiát választotta, amely egy ilyen helyen a győzelem – akkor még – halvány reményével kecsegtetett. Pártjai beálltak egy köztiszteletben álló független jelölt mögé. Márki-Zay Péter azért is volt jó választás a komoly antikommunista hagyománnyal rendelkező alföldi városban, mert előélete, családi körülményei és a katolikus közösségben elfoglalt helye alkalmassá tették a Fideszből kiábrándultak megszólítására is.
Az elemzőkben volt némi bizonytalanság abban, hogy a polgármester személyéről szóló döntés tekinthető-e a közelgő parlamenti választás főpróbájának, s a történtekből lehet-e országosan is érvényes következtetéseket levonni. Nos, a kérdést a város polgárai hamar megválaszolták: már reggel látszott, hogy az ilyen típusú választásokon megszokottnál lényegesen nagyobb a szavazási kedv. A hatvan százalék feletti részvétel parlamenti választást idézett. Ami azt jelenti, hogy a hódmezővásárhelyiek üzenni akartak. A hatalomnak és az országnak.”