„A hazai ellenzék meglehetősen egységes abban, hogy nem tudja elviselni, ha a határokon túl élő, magyar állampolgárságú magyarok szintén szavaznak a hazai választásokon.
Noha a téren nagyon nehéz a verseny, a névtévesztéses Demokratikus Koalíció feltétlenül vezető szerepet vállal benne a pártok sorában. Érvelésük az, hogy azok, akik nem élnek Magyarországon, nem fizetnek itt adót, ne is avatkozzanak be Magyarország sorsába. Mely érvelés sokaknak meggyőzően hangzik. Részben azért, mert a kormányzati ellenérvelés e téren nem kielégítő.
Azt sem tagadhatja senki, hogy ennek a pártnak – amelyet igen jól jelképez vezetőinek megjelenése – felmagasztalt kedvencei közé tartoznak olyan országok, mint például az Egyesült Államok vagy Kanada. Márpedig a mintaországok minden egyes állampolgára részt vehet az állampolgársága szerinti országában rendezett választásokon. Oly módon, hogy a távol, más kontinensen élő amerikaiak és kanadaiak nagykorú gyermekei is szavazhatnak.
Függetlenül attól, hogy betették-e valaha is a lábukat Amerikába vagy Kanadába. Tehát például egy kanadai vagy amerikai állampolgárságot szerzett, Indonéziában élő pakisztáninak mind a hét gyermeke besétálhat a jakartai nagykövetségre, hogy leadja a neki tetsző voksot. Nagyon jó lenne, ha lenne kedve vagy mersze valamelyik tévés újságírónak – legyen az közszolgálati – végre megkérdezni Gyurcsány Ferenctől, Vadai Ágnestől, Niedermüller Pétertől, Molnár Csabától és a hozzájuk hasonló társaiktól, hogy »Önök felborítanák ezt az amerikai/kanadai rendszert?«”