„Mindeközben a többségnek – ha nem munkakereséssel lesz elfoglalva – meg kell majd birkóznia néhány ma még egzotikusnak tetsző kérdéssel. Ki ellenőrzi például a robotok döntéseit? Képes-e az állam kikényszeríteni, hogy a gépi döntés a közösség érdekeit is figyelembe vegye? (A robotot aligha küldhetjük börtönbe.) A robotboltok üzemeltetői előtt ellenben szédületes távlatok nyílnak meg: később dönthetnek úgy is, hogy az irányításhoz más szoftvert vásárolnak. Hatékonyabbat. Így a rendelőrobotok egymással is versenyezni fognak. Talán egyszer lesz olyan program is, amely azt figyeli, hogy hol vannak gyengébben teljesítő boltok. Ha ilyet lát, automatikusan vételi ajánlatot tesz a tulajdonosoknak. Aztán a megvásárolt automata boltot is elkezdi irányítani. Terjeszkedik.
Terminátor? Skynet? Ember ellen lázadó robothadsereg? Túl romantikus elképzelés. Pár száz év múlva egyszerűen csak akadhat egy kósza pillanat, amikor az egyik program felteszi a nagy kérdést: melyik fontosabb éppen, a kenyér vagy a gépolaj? Nem lenne az ember nélkül minden optimálisabb?
Kétségtelen, hogy egynémely boltos vagy vendéglős számára a vásárló, a vendég már ma is zavaró tényező. De ha ehhez még hozzávesszük, hogy miként pocsékoljuk a semmibe a bolygót, a kérdésre mi is és már ma is hatékony választ adhatunk. Nanoszekundum alatt.”