Barátom barátja

„Ahogy az Iszlám Állam elleni fellépés is varázslatosan sokrétű, hiszen a kétes hírű barátok több gúnyát is fel tudnak venni, a szakállat leborotválni tíz perc, és máris mérsékeltté válik az egykori fanatikus gyilkos. A kérdés nem az, hogy ő változott-e, hanem az, hogy valaha fanatikus volt-e, amikor szakállasan védte Rakkát, esetleg olyan zsoldos, aki rossz társaságba került, és épp itt adtak neki munkát. Létezik-e az Iszlám Állam, vagy minden fontos szereplőnek van egy kicsi Iszlám Állama, amely csak a piszkos munkára szegődött állami szereplők megkülönböztető neve, mondjuk adózási okokból, profiltisztítás végett létrehozott alegység a hadseregen belül?

A vérző Közel-Keleten egyetlen olyan szereplő sincs, aki ne tudná észérvekkel bebizonyítani, hogy neki van igaza, csak a többiek emberi romlottsága miatt nem tud békét hozni a földre. Emiatt az összes, a „valódi igazság” birtokában levő állam és majdnem állam a létező összes gazemberséget hajlandó végrehajtani, mert a háború ilyen műfaj, ott az erősebb győz, az erkölcsök cseppet sem számítanak. A végső cél pedig – minthogy üzleti vállalkozásról beszélünk – a profitmaximálás, azaz a lehető legkisebb befektetéssel a lehető legnagyobb nyereségre kell szert tenni, hitelből felfegyverezni olyan embereket, akik nagyon olcsón viszik vásárra a bőrüket olyan emberek ellen, akik szintén keveset kérnek a vérükért.

Az egészet lehetőleg ott kell lejátszani, ahol amúgy is mindenki rosszul él. Egy kősivatag romos házai között olcsóbb és veszélytelenebb lövöldözni, mint Los Angelesben, Moszkvában, Isztambulban vagy Párizsban.

Ha pedig valami ordító bűnt követ el valaki, akkor mindig lehet azt mondani: őt én nem ismerem, a barátom hozta, de azt a barátomat igazából sohase kedveltem annyira.

Mert én tiszta vagyok, de mindenki más bűnös.”