„A mértéktartás hiánya késztette Moórt, amikor 1947 őszén megírta cikkét az ellenzék viszályairól. Lelke mélyén azonban tudnia kellett, hogy egy egységes ellenzék se tudta volna megfosztani a Magyar Kommunista Pártot a hatalom végső megszerzésétől. Elvégre ott volt a Vörös Hadsereg, ezt nem ellensúlyozta az egyébként tehetetlen Nyugat szimpátiája. A Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt vezetősége beépített megalkuvóktól hemzsegett. A hatalom új birtokosai már imperialista összeesküvésekről és éberségről papoltak. Moór mégis síkra szállt az egység mellett, a szétforgácsolódás ellen, mert bízott a polgári demokrácia elvi felsőbbrendűségében, s mert hitt abban, hogy aki időt nyer, életet nyer.
Mit mondana Moór most? Talán azt, hogy 2018 nem 1947. Az európai gondolat és az azt megtestesítő Európai Unió népszerű, a nemzetközi helyzet más. Többek között Deák Ferenc példája igazolja: a magyar politikai kultúra egyre-másra felkarolja az összefogást, az együttműködést, a kompromisszumot, a mértéktartást. Moór óva intené 2018 politikusait is a szétforgácsolódás veszélyétől.”