Jövőre itthon!

„A brutális arcú román miniszterelnök elszólása jó alkalom arra, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljunk a Trianon-nosztalgiával. Az idén a románok óriási külsőségek közepette fogják ünnepelni történelmi lottóötösüket, Erdélyt. Amivel az elmúlt száz évben semmit sem tudtak kezdeni. Úgy akadt meg a torkukon, mint a túl keményre főzött puliszka. A románság számára az erdélyi létmodell – az európai létezés bájosan székely mintája – elérhetetlen álom. Románia megrekedt a késő középkori Balkán és a vad ukrán bozótos peremvidékén, de ez legyen az ő problémájuk.

Elég nekünk a magunk dolgával törődni. Száz év telt el a felháborítóan igazságtalan nagyhatalmi döntés óta, amelyet későbbi döntések erősítettek meg, és ez a száz év három fontos tapasztalatot hozott. Az első az, hogy ezt a csapást a nemzet máig nem tudta kiheverni. A második az, hogy erre a csapásra az elmúlt száz évben nem adtunk választ. Csak gyászoltunk. A harmadik pedig az – lásd: »Nem, nem, soha!« –, hogy tagadásból nem lehet építkezni. Építkezni kizárólag valaminek az elfogadásából lehet. Ehhez eddig nem volt bátorságunk.

Hát akkor kezdjük el. Az első válasz lehetne ez: »Száz év eltelt, de kétszáz már nem telik el úgy, hogy az igazság ne állna helyre a Kárpát-medencében.« Röviden: »Száz elment, kétszáz nem megy el.« Ezt sokszor, fennhangon ki kell mondani. Először csak a biztonságos magányban, aztán, amikor már megy ez, társaságban.”