A forradalom érdeklődés hiányában elmarad

„Derűsen figyelem, ahogyan a méretes pofára esésre a jobbikos sajtó napok óta megpróbál valamiféle választ adni. Az első magyarázat a legjobb, egyszersmind a náci cicapártra leginkább jellemző: azért voltak ennyien, mert az emberek rettegnek a fideszes diktatúrától, nem mertek elmenni. Na, persze. Még a valódi diktatúrákban, sőt, csak azokban akadnak ezrek, tízezrek, akik pillanatok alatt felduzzasztják az elégedetlen tömeget – mondom, az igazi diktatúrában, mert aki beszopja, hogy ez itt az lenne, éljen csak egy kurta esztendőt diktatúrában, aztán majd utána beszélgessünk el, hogy van-e szólás-, sajtó- és lelkiismereti szabadság a Fidesz vezette Magyarországon.

Nem kevésbé mókás a másik kifogás: esett az eső, ráadásul a péntek munkanap, ezért mentek el olyan kevesen. Nyilván. Csakhogy esőben is születtek már nagy dolgok, gondoljunk 1848. március 15-ére, a forradalom haza is ment ebédelni, mégis mekkora durranás lett a vége. Szóval, ez sem érv: ha olyan nagy volna az elégedetlenség, a jobbikosok dacolva a gomolyfelhőkkel, hurrikánnal, tornádóval, földrengés közepette, vulkánból kiömlő láván korcsolyázva is kimennének az utcára, azon kívül megkötöznék a főnöküket, felpeckelnék a száját, és sorozatosan dezertálnának munkaidőben, csakhogy kezdődjék végre a forradalom.”