A politikailag is önálló Európai Unióval már lehetne érzelmileg azonosulni, és érte áldozatokat hozni.
„Az Európai Unió nélkülözhetetlen intézmény számunkra. Ráadásul annak ellenére, hogy sok minden elválasztja egymástól az európai nemzeteket, ugyanabból a kulturális, keresztény és történelmi mátrixból származunk. Raymond Abellio francia filozófus szerint a hatalom napjainkban nem nemzetenként, hanem kontinensenként szerveződik. Ezek után továbbra is kérdés: mit akarunk Európával? Mi végre létezik? Önálló Európai Uniót akarunk-e, vagy a mostani, a merkeli indíttatású, a multinacionális lobbik által szorgalmazott United Colors of Benettont? Mert abban igaza van Lech Walesának: »a kapitalizmus nehogy már azt jelentse, hogy a tőkések 10 százalékáé a javak 90 százaléka! Nem azt mondom, hogy vegyük el tőlük, de az a pénz nem dolgozik. Ha nem így lenne, minden baj megoldódna«. Az irdatlan mennyiségű vagyonok tulajdonosai közt dúló vak és süket harmadik világháború új katonákat keres: a bevándorlókat. Az évtizedeken át tartó küzdelem után obsitot szerző európai fehér bennszülöttet vagy nyugdíjba küldik, vagy esztelen fogyasztásba hajszolják.
A politikailag is önálló Európai Unióval már lehetne érzelmileg azonosulni, és érte áldozatokat hozni. Kérdés: mennyire vagyunk hajlandók erre a kitenyésztett individualizmusunkkal és a jelenbe zárt viszonylagos kényelmünkkel?”