„Az Európai Unió nélkülözhetetlen intézmény számunkra. Ráadásul annak ellenére, hogy sok minden elválasztja egymástól az európai nemzeteket, ugyanabból a kulturális, keresztény és történelmi mátrixból származunk. Raymond Abellio francia filozófus szerint a hatalom napjainkban nem nemzetenként, hanem kontinensenként szerveződik. Ezek után továbbra is kérdés: mit akarunk Európával? Mi végre létezik? Önálló Európai Uniót akarunk-e, vagy a mostani, a merkeli indíttatású, a multinacionális lobbik által szorgalmazott United Colors of Benettont? Mert abban igaza van Lech Walesának: »a kapitalizmus nehogy már azt jelentse, hogy a tőkések 10 százalékáé a javak 90 százaléka! Nem azt mondom, hogy vegyük el tőlük, de az a pénz nem dolgozik. Ha nem így lenne, minden baj megoldódna«. Az irdatlan mennyiségű vagyonok tulajdonosai közt dúló vak és süket harmadik világháború új katonákat keres: a bevándorlókat. Az évtizedeken át tartó küzdelem után obsitot szerző európai fehér bennszülöttet vagy nyugdíjba küldik, vagy esztelen fogyasztásba hajszolják.
A politikailag is önálló Európai Unióval már lehetne érzelmileg azonosulni, és érte áldozatokat hozni. Kérdés: mennyire vagyunk hajlandók erre a kitenyésztett individualizmusunkkal és a jelenbe zárt viszonylagos kényelmünkkel?”